A rádióműsor Nagy Lászlóval indul. A költővel, aki versét mondja: Gyönyörűm, te segíts engem! Minden szó, minden hangsúly hiteles és felkavaró.
Aztán Nagy László beszél, a kézilabdás világnagyság, győztes meccs után. Jól beszél, nagysághoz illően szerényen, de helyét tudva.
Jön Molnár Ferenctől egy részlet a Pál utcai fiúkból. A harc a grundon, ahol a kis Nemecsekből nagy hős lett.
Aztán jönne Molnár Ferenc Caramel, a jelenkori énekes, de csak jönne, mert itt kikapcsolom a rádiót.
Most nem írom ide, mit is gondolok erről a műsorról.
Leírom viszont, hogy a „Versben bujdosó” c. Nagy László kötetet a hetvenes évek elején vettem meg a Széchenyi téri könyvesboltban (ez Pécs). A könyvesbolt azóta bezárt. Nincs Nádor kávéház sem, ahová – meg egyéb helyekre is – beültünk, akkori reménybeli, kezdő irodalmárok, költőcskék beszélgetni az élet és a művészet nagy dolgairól. Emlékszem a könyv tapintására, a dróthálós rajzra az elején. A tértől úgy 15 percre laktunk, feljebb, a Hunyadi úton. Gyalog mentem haza, kezemben a könyvvel. Akkoriban már kézilabdáztam és a Tanárképző Főiskolára jártam. Igen, nem egyetemre. És jó volt a csapat.
A Főiskolának volt egy D épülete (ezek a praktikus elnevezések…), a D épület legfelső emeletén egy nagy előadó. A nagy előadóban nagyokat lehetett szundítani előadás közben a hátsó sorokban… Viszont egyszer kihirdették, hogy jön Nagy László, a költő, igen, ott lesz és versét is mondja majd…
Ott szorongtam sokad-magammal a nagy előadóban. Talán Czine Mihály mondott előszót, aztán felkonferálták a költőt. Azt vártam, hogy bejön egy félisten, lángoktól övezve és dörgő hangon szavalja majd látomásos verseit… Ehhez képest jött egy kicsi ember, bottal, ősz hajjal, s amikor megszólalt, olyan vékonynak és halknak tűnt a hangja… Ott és akkor tanultam meg, amit persze verseiből már tudhattam volna: az a tűz belül lobog és nagyságunkat sohasem árnyékunk méri.
Aztán egy nyáron elmentem Felsőiszkázra, megnézni azt a házat, azt az udvart, azt a vadkörtefát. Szép nyár volt. Frissen sült kenyeret ettem az este és frissen fejt tejet ittam hozzá. A világ egy nagy nyitott kapu volt, és én nézegettem befelé.
A föltámadás szomorúsága. Az ember elolvas egy verset és elindul néhány szó nyomában. Ha szerencséje van és elég ideje, messzire ér.
Föltámadtam, jaj, föltámadtam.
(2013)