PROSIDBA
Da vidimo mi vašu đevojku;
je l’ đevojka za našega momka,
je l’ joj tijelo za naše odijelo,
jesu l’ prsti za naše prstenje,
jesu l’ noge za naše cipele?
Jesu, jesu, odriješi kesu!
Ajde, snašo, s nama na vjenčanje,
ti ne slušaj majkino plakanje.
Majka plače i api je žo,
ako mu žo, a šta te je do?
Aša, gaša, sad je snaša naša,
ija, ija, pa i đuvegija!
Tuno Zec (1913), Semelj
Sakupio: Živko Mandić
SVADBA
Od pupoljka ruža je postala,
djevojka je momku ruku dala.
U djevojke ima gospodara,
svezala je ruke kod oltara.
Procvjetala sitna djetelina,
više, kćeri, nisi materina.
Djevojčice, u rubini tankoj,
sada ćeš se rastajati s majkom.
Al su l’jepi djevojkini dvori,
još su ljepši vojnovi svatovi.
Raduj se, majko vojnova,
ide ti dvoru zamjena,
od svoje majke odmjena.
Ivo Vranešić (1897), Suka
Sakupio: Živko Mandić
Mlada sjedi u sobičku,
čavo ju zove, čavo ju zove:
„Izađi nam , mila drugo,
na ‘vaj b’jeli dvor, na ‘vaj b’jeli dvor.
I pogleđi gore, dolje,
na vedro nebo, na vedro nebo.
Kako igra sjajna zv’jezda
oko Mjeseca, oko Mjeseca.
Tako ‘š i ti, mila drugo,
oko djevera, oko djevera.
Ne plači ti, mila drugo,
što ti moraš poć, što ti moraš poć.
I tamo ‘š ti majku nać,
kud ćeš i ti doć, kud ćeš i ti doć.
Okreni se, mila drugo,
majka te zove, majka te zove.
Ostala ti kita cmilja
i ogledalce, i ogledalce.
Pred čim ćeš se ogledavat
pa i kititi, pa i kititi?“
„Ne možem se obazr’jeti
ni odazvati, ni odazvati.
Nit ja možem miloj majki
riječ izreći, riječ izreći.“
Ajd, krenite, svi svatovi,
zdravo veselo, zdravo veselo!
Sunce nisko, polje šklisko,
dom vam daleko, dom vam daleko.
Marjan Klarić (1885), Udvar
Sakupio: Živko Mandić
Ankina braća na konji jašu,
s bijelom šamijom na Sunce mašu:
„Lakše, lagano, Sunce žareno,
dok nam se Anka s rodom ižljubi,
sa svojim rodom, majkom rođenom.“
Ankina braća na konji jašu,
s bijelom šamijom na Sunce mašu:
„Lakše, lagano, Sunce žareno,
dok nam se Anka s rodom ižljubi,
sa svojim rodom, apom rođenim.“
Ankina braća na konji jašu,
s bijelom šamijom na Sunce mašu:
„Lakše, lagano, Sunce žareno,
dok nam se Anka s rodom ižljubi,
sa svojim rodom, bratom rođenim.“
Ankina braća na konji jašu,
s bijelom šamijom na Sunce mašu:
„Lakše, lagano, Sunce žareno,
dok nam se Anka s rodom ižljubi,
sa svojim rodom, sestrom rođenom.“
Marta Severinac Bošnjak (1902), Kukinj,
udana u Semelj
Sakupio: Živko Mandić
Zvizdice se krećaju,
mladinci se sprimaju
na taj prvi put.
Idu ruku pružiti,
imenom se združiti,
srcem i dušom.
Đuvegijo, sretan budi,
radost nek ti Bog dosudi!
Mlado naša, budi sretna,
nagodinu berićetna!
Nek nas bude Šokadije,
lipe grane najmilije!
Manda Batošičanin Perović (1891), Gornja Kanda
Sakupio: Živko Mandić
Odbi se biser-grana od jorgovana
i lipa Anka Moačanka od svoje majke,
od svoje majke i od oca svoga,
od oca svoga i sestrice drage,
sestrice drage i brata miloga.
Obećala đuvegiji da će za njeg poći,
sad suza suzu toči, al nema pomoći.
Marica Pavković Balatinac (1909), Mohač
Sakupio: Živko Mandić
Falila se moačka Planina
da je puna tankog rozmarina,
zato njojzi divojke dolazu,
pa i momci tu šesire kitu.
Raduje se ta naša Planina,
što svatovci kroza nju prolazu,
što pivaju pisme radosnice,
što se kripu na bunaru njenom.
Pita čavo udavaču Katu:
„Ej, nosiš li svatovske darove?”
Kata njemu ovako besidi:
„Pun je sanduk svakojaki dara,
što sam vezla ili ji otkala:
svekrvi sam oplećak jaspreni,
a svekrvu sam gaće u tri pole,
đuvegiji zlatovez-košulju,
a zaovi svilenu maramu,
rodovima šarene peškire.“
Kata Šimić Kovač (1892), Čelin
Sakupio: Živko Mandić
Šta se tamo iza brda praši,
jesu l’ tuđi ili su to naši?
To su svati k nama namjereni,
stari Blažo svojeg sina ženi.
Idu li nam svi svatovi,
složno, veselo?
Nosu li nam dobre glase
od đuvegije?
Daruj naše, đuvegijo,
zakon ti je.
Ako li nas ne daruješ,
zamjer ti je.
Daruj naše, mladi kume,
zakon ti je.
Ako li nas ne daruješ,
zamjer ti je.
Darujte nas, svi svatovi,
zakon vam je.
Ako li nas ne daruješ,
zamjer vam je.
Veselo, ljudi, veselo,
nek nas čuje sve selo!
Mijo Šokac (1900), Nijemet
Sakupio: Živko Mandić
„Mila kćero, na dvor naš izađi;
stigli svati, čavo već pred vrati.
Konje vežu, darove ti nosu,
na pragu ji dočekati treba,
Božja milost dolazi ti s neba.“
„Idem, mati, kad se ići mora,
al mi tuga ko pečuvska gora.“
„Bit će tebi dobro i predobro,
suze triši, pa se samo smiši.
Svekrva ti ko majka rođena,
jer njezinom sinu si suđena.“
„Odsad ko će čuvat stado moje,
stado malo, ovce i jagance?”
„Bratac će ti čuvat odsad stado,
i tebe će spominjati rado.“
„Ko će moje cv’jeće poljivati,
kad ja moram drugdi prebivati?”
„Ja ću tvoje cv’jeće poljivati:
svako jutro srebrnom rosicom,
svako podne gorkima suzama,
svako veče potočkom vodicom.“
Manda Babračan Grajić (1904), Lančug
Sakupio: Živko Mandić
NOVO LJETO
Staro ljeto prošlo, eto,
pa nam stiglo novo ljeto.
I to nitko ne može znat
šta će nama ono dat.
Naš je život pun žalosti,
nek sam bude sam’ radosti.
Sad je život pun milina –
da živimo sto godina!
Sretno nek vam ljeto novo,
vama, gazda, pogotovo!
Ljuba Tonković Kalčić (1900), Titoš
Sakupio: Živko Mandić
POKLADE
Ej, poklade, vile vas donele,
al do lita da vas ne odnele!
Cile zime poklade čekamo,
pa u ćošak brige ostavljamo.
Kad zagajda Petaković Mato,
svako znade da j’ na svitu zato
da izreda sve pismice naše
i da pije iz boce jel čaše.
Pajo Lovrić (1891), Boršot
Sakupio: Živko Mandić
USKRS
Ej, Čepeljci, svid na okup,
crkva čeka kršćanski puk!
Svanuv nam je blagdan željni,
uskrsnućem ukrašeni.
Tuga pr’ne i odleti,
nama radost sad doleti.
Željni glas nas usrićio:
Isus dragi uskrsnio.
Raduj se, puče, raduj se,
smiluj se, Bože, smiluj se.
Manda Vršić (1901), Čepelj
Sakupio: Živko Mandić
DUHOVI
Od dvora do dvora,
od dvora do dvora, mile,
do careva stola,
do careva stola, mile,
di car pije vino,
di car pije vino, mile,
a carica spava,
a carica spava, mile.
Diži se, carice,
diži se, carice, mile,
došle su kraljice,
došle su kraljice, mile,
da ji lipo primiš,
da ji lipo primiš, mile,
i da ji daruješ,
i da ji daruješ, mile,
po stručak bosiljka.
Anka Kovač Bablić (1919), Mohač
Sakupio: Živko Mandić
Poved’ kolo, kralju,
poved’ kolo, kralju, ljeljo,
od dvora do dvora,
od dvora do dvora, ljeljo,
do carevog stola,
do carevog stola, ljeljo.
Car sjedi za stolom,
car sjedi za stolom, ljeljo.
Car caricu budi,
car caricu budi, ljeljo,
među oči ljubi,
među oči ljubi, ljeljo.
Diži se, carice,
diži se, carice, ljeljo!
Došle su kraljice,
došle su kraljice, ljeljo,
da ji darujemo,
da ji darujemo, ljeljo,
lijepim darima,
lijepim darima, ljeljo:
zlatnim dukatima,
zlatnim dukatima, ljeljo,
i sjajnim đerdanima,
i sjajnim đerdanima, ljeljo.
Marica Junašić Vranešić (1907), Kozar
Sakupio: Živko Mandić
MARTINJE
Evo nama čekanog Martinja
i od neba danoga raslinja.
Falimo sad Boga Gospodina
što je dobra i ova litina.
A dičimo i Martina sveca
što nam davo puno bure vinca.
Sveti Marco, moli za nas gori
da berićet bude s nama doli.
Sveti Marco, siti se i sluga
da nas mine nesrića i tuga.
Još se siti aljmaški’ pastira
da nas gazda manje goni, tira.
Nek’ on češće svoju kesu ’driši,
nek’ je bolji i nek’ manje griši.
Gazdarica da nije srdita,
da nam dade punu vriću žita,
da nam dade čoje i ’aljine,
da odriže još više slanine.
Eva Stuparić Mamužić (1885), Aljmaš
Sakupio: Živko Mandić
MATERICE
Faljen Isus, gazdarice!
Čestitam vam Materice!
Ja sam došo priko mora,
Da mi date malo ora’.
Snašla me je strašna muka,
Da mi date i jabuka.
Vidio sam i ovaca,
Da mi date i novaca.
Napolju ja zdravo zima,
Molim jednu čašu vina!
Krista Kuljundžić, Čikerija
KOLEDO
SVILU PREDE DIVOJČICA
Svilu prede divojčica
Svilu, divojko, divojko
Svilu prede, gajtan plete
Sajno, zeleno, zeleno
Kalin drvo, vito pero
Sajno, zeleno, zeleno
Kroz kalino voda teče
Sajno, zeleno, zeleno
Ne krivaj se za majčića
Sajno, zeleno, zeleno
Poznajem ti ruse kose
Sajno, zeleno, zeleno
Nit’ su bele, nit’ su crne
Samo najbolje, divojko
DOBRIM LJUD’MA
Faljen Isus, koledo
Dobri ljudi, koledo
Vam’ su došli, koledo
Koleđani, koledo
Čestitati, koledo
Novo leto, koledo
Da vam bude, koledo
Mnogo sretno, koledo
Da vam žito, koledo
Poljem rodi, koledo
Da vam loza, koledo
Mnogo rodi, koledo
Mir vam bio, koledo
U domu vam, koledo
Nama opet, koledo
Slaninice, koledo
I još malo, koledo
Kobasice, koledo
Na čast pesma, koledo
Dobrim ljud’ma, koledo
DOMAĆINU
Faljen Isus, koledo
Domačine, koledo
Zastasmo vas, koledo
Za trpezom, koledo
Pred vama je, koledo
Puna kupa, koledo
Puna kupa, koledo
Rujna vina, koledo
Rujna vina, koledo
I rakije, koledo
Sve vam zdravo, koledo
I veselo, koledo
Žene vam se, koledo
Izrodiše, koledo
Sve sinove, koledo
Zlatni kosa, koledo
Kobile se, koledo
Izdrebiše, koledo
Sve konjiće, koledo
Vrane konje, koledo
Krave vam se, koledo
Isteliše, koledo
Sve volove, koledo
Vitoroge, koledo
Hajd’mo braćo, koledo
Da pletemo, koledo
Da pletemo, koledo
Tanke biče, koledo
Da šibamo, koledo
Vrane konje, koledo
Vrane konje, koledo
I volove, koledo
Da smo prednji, koledo
Pred svojinom, koledo
Pred svojinom, koledo
Pred družbinom, koledo
Kao mesec, koledo
Pred zvezdami, koledo
Na čast pesma, koledo
Domaćinu, koledo
DIVOJKI
Vitka, vitka, tanka vrba
Na njoj sedi sojka ptica
Nije ono sojka ptica
Već je ono mlada moma
Al’ govori mlada moma:
Nemoj mene razudati
Dok uredim bracu kose
Bracu kose i dvorove
Kao paun svoje perje
Kud bi leteo sve b’ trepteo
‘De bi stao sve bi sjao
Na čast pesma divojčice
JADOVAN
O jadovan, jadovan, jadovan, o jadovan!
Što je tebe čemeran, čemeran, o jadovan?
Žena mi je odbegla, odbegla, o jadovan
A zašt’ ti je odbegla, odbegla, o jadovan?
Što joj nisam kupio, kupio, o jadovan
Zelen suknju s pazara, s pazara, o jadovan
A zašt’ nisi kupio, kupio, o jadovan?
A zašt’ nisam imao za čega, o jadovan
A zašt’ nisi ukrao, ukrao, o jadovan?
A za krađu bijeju, bijeju, o jadovan
Iiii…joj, Ištelja Karasin nam ništ’ ne da!
FALA
Fala tebe, koledo
Gospodaru, koledo
Na bogatom, koledo
Tvome daru, koledo
Faljen Isus!
Ištelja Karasi (1919), Dušnok
Zabilježila: Marija Kiš
ZDRAVICA
Brez ljubavi život je gorak,
saki šećer je sladak,
a slađi je čelinji med –
pijmo, momci, na nama je red!
Toči, gazda, željimo piti,
kuće do zore nećemo iti,
vani sneg, Dunavom led –
pijmo, momci, na nama je red!
Ko vinašca ne pije,
za družinu veselu nije,
oladit je i ko martvac bled –
zato pijmo, na nama je red!
Jankelja Marokić (1902), Baćino
Sakupio: Živko Mandić
Danas jesmo, sutra nismo,
prekosutra Bog zna di smo –
slimo daklem u gerlo
dok još nije umerlo.
Pi’mo svid, braćo mila,
Dalmatinka kog rodila.
I Isus je vina piv,
jer Dalmatin i on biv.
Roza Benković Hrnčarović (1901), Senandrija
Sakupio: Živko Mandić
Doleti sivi sokole
Doleti sivi sokole
Doleti Mari na pendžer
Pita ga Mara divojka
Ido li moji svatovi
Svatovski bećarac
Ej, otvarajte kapiju i vrata
Ej, evo vama kićeniju svata
Ej, nismo došli da č mo tuka biti
Ej, već smo došli Maru isprositi
Ej, ovo cveće za nas je procvalo
Ej, koje nam se davno obećalo
Ej, u pevca je crno oko malo
Ej, sutra bude iz lonca gledalo
Ovila se bela loza
Ovila se bela loza oko rastiča
Nije ono bela loza oko rastiča
Več je ono lepa Mara oko momčića
Lepi Ivo
Lepi Ivo krešu kreše
Na Ivanjsko navečer
Krešu kreše Ljubu zove
Na Ivanjsko navečer
Ajde, Ljubo, večerati
Ja sam, Ivo, večerala
Što si, Ljubo, večerala
Krke, prke pogačićke
S kim si, Ljubo, noćkom spala
S milom majkom, pod ponjavkom
Da si, Ljubo, s menom spava
Kupil bi ti tri dukata
Tri dukata oko vrata
Ej, na Ivanje
Ej, na Ivanje, ne radim u ranje
Ej, lane moje, slavim ime tvoje
Ej, bećarino, moja stara lolo
Ej, kad si bećar ko te ne bi volo
Ej usta tvoja sladja od šećera
Ej uzmi dragi to bu ti večera
Božić
Fajim Isus na to mlado leto!
Svi zdravi veseli
Čestiti bogati Bože Vam dej
Kaj od dragog Boga želite
Bože Vam dej
Svinjiče, piliće, kraviče, teliče i kokice
I dušno veličenje najviše
Sreću i zdravlje
Bože daj!
Podravina
LÁNYKÉRÉS
Hadd nézzük meg a maguk leányát;
vajon ő a mi fiúnkhoz való,
vajon jó rá a mi öltözetünk,
az ujjára jó-e a mi gyűrűnk,
a lábára jó-e a mi cipőnk?
Jó az mind, erszényedet megnyisd!
Gyere velünk, leány, esküvőre,
ne hallgass az anyai sírásra.
Anyád sirat, apád is bánkódik,
ha bánkódik, mit fog neked adni?
Ecske, kecske, miénk a menyecske,
Egény, legény, miénk a vőlegény!
Zéc Antal (1913), Szemely
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
LAKODALOM
A bimbóból kinyílott a rózsa,
legénynek a leány kezét adta.
Férfiember van immár a lánynál,
megkötötte kezét az oltárnál.
Kinyílott a lóhere virága,
nem anyjáé többé már a lánya.
Ej, te kislány, a ruhádban karcsú,
elérkezett anyádtól a búcsú.
Szép ilyenkor a lányok lakhelye,
de még szebb a vőlegény násznépe.
Örvendezzél, anyja vőlegénynek,
lesz már otthon, aki segít téged,
anyja helyett, ki választott téged.
Vranesics Iván (1897), Szőke
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
A menyasszony a szobában,
a násznagy hívja, a násznagy hívja:
„Jöjj ki hozzánk, kedves lányom,
fehér udvarra, fehér udvarra.
És tekintsél fel és alá,
tiszta égboltra, tiszta égboltra.
Ahogy táncol fényes csillag,
ott a hold körül, ott a hold körül.
Így fogsz te is, kedves lányom,
a vőfély körül, a vőfély körül.
Ne sírjál most, kedves lányom,
hogy indulnod kell, hogy indulnod kell.
Amott is fogsz anyát lelni,
hová érkezel, hová érkezel.
Forduljál meg, kedves lányom,
anyád hív téged, anyád hív téged.
Ott hagytad a virágcsokrod,
és tükröcskédet, és tükröcskédet.
Mivel nézed majd magadat,
s hogyan díszíted, s hogyan díszíted?”
„Nem tudok már megfordulni,
sem válaszolni, sem válaszolni.
Nem tudok már jó anyámnak,
egy szót mondani, egy szót mondani.”
Induljatok meg, násznépek,
nagy vidámságban, nagy vidámságban!
A nap már lent, a rét csúszós,
otthon messze van, otthon messze van.
Klárics Márján (1885), Pécsudvard
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
Anka fivérek lovat lovagolnak,
fehér kendővel intenek a Napnak:
„Lassan, lassacskán, izzó, tüzes Nap,
amíg az Anka búcsúzik tőlünk,
háza népétől, édesanyjától.“
Anka fivérek lovat lovagolnak,
fehér kendővel intenek a Napnak:
„Lassan, lassacskán, izzó, tüzes Nap,
amíg az Anka búcsúzik tőlünk,
háza népétől, édesapjától.“
Anka fivérek lovat lovagolnak,
fehér kendővel intenek a Napnak:
„Lassan, lassacskán, izzó, tüzes Nap,
amíg az Anka búcsúzik tőlünk,
háza népétől, édes bátyjától.“
Anka fivérek lovat lovagolnak,
fehér kendővel intenek a Napnak:
„Lassan, lassacskán, izzó, tüzes Nap,
amíg az Anka búcsúzik tőlünk,
háza népétől, édes nővérétől.“
Szeverinácz Márta (1902), Kökény,
Szemelybe ment férjhez
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
A csillagok mozdulnak,
a jegyesek indulnak
az első útra.
Mennek kezet nyújtani,
nevük egyesíteni,
szívük-lelkükkel.
Vőlegényünk, boldog legyél,
örömöt az Úr majd kimér!
Menyasszonyunk, boldog légy,
és jövőre áldott légy!
Hadd legyen a sokác népünk
legszebb ága kedves nékünk!
Perovics Magdolna (1891), Felsőkanda
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
Szakad a gyöngyág az orgonától,
szép mohácsi Anka az anyjától,
édesanyjától, édesapjától,
édesapjától, édes nővérétől,
édes nővérétől és kedves bátyjától.
A vőlegénynek megígérte, hogy hozzá fog menni,
de most könny a könnyet éri, és nem segít semmi.
Balatinácz Mária (1909), Mohács
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
Búslakodott a mohácsi nagy hegy,
hogy tele van karcsú rozmaringgal,
ezért lányok hozzá gyakran járnak,
s a fiúk is kalapokra rakják.
Örvendezik ez a mi nagy hegyünk,
hogy a násznép átvonul őrajta,
hogy éneklik az öröm dalait,
hogy frissülnek hűvös forrásánál.
Kata leányt kérdezi a vőfély:
„Ajándékot a lagziba, hozol-e?“
Kata neki eképpen válaszol:
„Telve láda minden ajándékkal,
amit szőttem és amit hímeztem:
az anyósnak ing apró díszekkel,
az apósnak gatya három szélből,
vőlegénynek arannyal hímzett ing,
sógornőnek egy szép selyemkendő,
rokonoknak díszes törölközők.”
Simics Katalin (1892), Csele (Mohács)
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
Mi veri föl a port a dombon túl,
idegenek vagy tán a mieink?
Násznép az, és épp hozzánk tart,
öreg Blázsó fiát házasítja.
Jön-e vajon az a násznép,
együtt, vidáman?
Hoznak nekünk jó híreket
a vőlegényről?
Ajándékozz, te vőlegény,
mert ez a törvény.
Ha nekünk ezt nem teszed meg,
szégyen neked.
Ajándékozz, ifjú koma,
mert ez a törvény.
Ha nekünk ezt nem teszed meg,
szégyen neked.
Ajándékozzatok ti mind,
mert ez a törvény.
Ha ezt nekünk nem teszitek,
szégyen nektek.
Vidáman, emberek, vidáman,
hadd hallják az egész faluban!
Sokac Mihály (1900), Németi
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
„Kedves lányom, udvarunkra jöjj ki;
itt a násznép, vőfély ajtód előtt.
Lovat kötnek, ajándékot hoznak,
a küszöbön kell őket megvárnod,
a mennyekből áldás jön ma hozzád.“
„Megyek, anyám, ha már indulnom kell,
pécsi nagy hegy mégis a bánatom.“
„Jó lesz neked, jó lesz és a legjobb,
töröld könnyed, és csak örvendezzél.
Anyósod lesz, akár édesanyád,
mert a fiát sors rendelte hozzád.“
„Ki fogja majd nyájamat őrizni,
kicsi nyájam, birkát és a bárányt?“
„Bátyád fogja majd nyájad őrizni,
és téged majd örömmel emleget.“
„Ki fogja majd virágom öntözni,
hogyha nekem máshol kell majd laknom?”
„Én fogom majd virágod öntözni:
minden reggel ezüst harmatvízzel,
minden délben keserű könnyekkel,
minden este patak friss vizével.”
Babracsán Magdolna (1904), Lánycsók
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
ÚJÉV
Elhagytuk már az óévet,
hozzánk az új megérkezett.
Nem tudhatja soha senki,
mit is fog majd nekünk adni.
Az életünk keserűség,
hadd jöjjön most gyönyörűség.
Örömmel teli az élet,
hadd éljünk meg mi száz évet!
Boldogság legyen az évben,
neked, gazda, egészében!
Tonkovics Ibolya (1900), Töttös
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
FARSANG
Farsangidő, hoztátok tündérek,
a nyárig, jaj, el ne is vigyétek!
Egész télen a farsangot vártuk,
a gondokat utcasarkon hagytuk.
Ha rázendít Petákovics Mátó,
mind már tudja, hogy ezután mától
sorra jönnek mind a kedves dalok,
pohárból, üvegből mind a jó italok.
Lovrics Pál (1891), Bácsborsod
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
HÚSVÉT
Ej, csepeliek, összegyűljetek,
keresztény népére vár a templom!
Felvirrada az óhajtott ünnep,
feltámadással szépséges.
A bánat elrepült, elszállt,
örömünk hozzánk most leszállt.
Az örömhír boldogított:
édes Jézus feltámadott.
Örvendezz, népünk, örvendezz,
kegyelmezz, Isten, kegyelmezz.
Versics Magdolna (1901), Csepel
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
PÜNKÖSD
Udvartól udvarig,
udvartól udvarig, mile,
császár asztaláig,
császár asztaláig, mile,
császár jó bort iszik,
császár jó bort iszik, mile,
a császárné alszik,
a császárné alszik, mile.
Feleségem, kelj föl,
feleségem, kelj föl, mile,
mert királynők jöttek,
mert királynők jöttek, mile,
hogy őket fogadjad,
hogy őket fogadjad, mile,
ajándékod adjad,
ajándékod adjad, mile,
bazsalikom fürttel.
Kovács Anna (1919), Mohács
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
Vezess táncot, király
vezess táncot, király, ljeljo,
udvartól udvarig,
udvartól udvarig, ljeljo,
császár asztaláig,
császár asztaláig, ljeljo.
Császár asztalnál ül,
császár asztalnál ül, ljeljo.
Császár párját kelti,
császár párját kelti, ljeljo,
szemeit csókolja,
szemeit csókolja, ljeljo.
Császárné, keljél fel,
császárné, keljél fel, ljeljo!
Királynők érkeztek,
királynők érkeztek, ljeljo,
adjunk ajándékot,
adjunk ajándékot, ljeljo,
pazar ajándékot,
pazar ajándékot, ljeljo:
arany fülönfüggőt,
arany fülönfüggőt, ljeljo,
és fényes nyakláncot,
és fényes nyakláncot, ljeljo.
Junasics Mária (1907), Nagykozár
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
MÁRTON-NAP
Íme, itt van Márton-nap, mit vártunk,
s minden plánta, mit az égtől kaptunk.
Köszönjük most a nagy Úristennek
bőséges jó termését az évnek.
Dicséretünk Szent Mártonnak adjuk,
borral teli hordót tőle kaptuk.
Szent Márton, fent imád legyen értünk,
legyen itt lent bőséges termésünk.
Szent Mártonunk, ne felejtsd szolgádat,
kerüljön el minket balsors, bánat.
Megemlékezz Almás pásztoráról
ne legyen, kit gazda sokat hajszol.
Tárcáját ő gyakrabban megnyissa,
legyen több jó, s kevesebb a rossza.
Gazdaasszony felejtse haragját,
adjon nekünk teli zsákkal búzát,
adjon nekünk jó posztót és ruhát,
szeljen nekünk még nagyobb szalonnát.
Sztuparics Éva (1885), Bácsalmás
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
ANYÁK NAPJA
Gazdasszony, dicsértessék!
Anyák napja tiszteltessék!
Jövök onnan, hol tenger volt,
Adjatok hát egy kis diót.
Szörnyű kín is énrám talált,
Adjatok hát egy kis almát.
Láttam bizony néhány birkát,
Adjatok hát néhány krajcárt.
Ott kint bizony nagy hideg van,
Legyen bor a poharunkban!
Kuluncsics Krisztina, Csikéria
KOLEDÁLÁS
SELYMET SZŐ A KISLEÁNYKA
Selymet sző a kisleányka
Selymet a leány, a leány
Selymet megsző, kötőt készít
Fényes, zöldellő, zöldellő
Fagyal fája, könnyű tolla
Fényes, zöldellő, zöldellő
Fagyalon át folyik a víz
Fényes, zöldellő, zöldellő
Ne okold magad anyádért
Fényes, zöldellő, zöldellő
Megismerem szőke hajad
Fényes, zöldellő, zöldellő
Nem fehér az, nem fekete
Hanem a legjobb, te leány
JÓ EMBEREKNEK
Dicsértessék, koledo
Jó emberek, koledo
Megérkeztek, koledo
Koledárok, koledo
Köszönteni, koledo
Az új évet, koledo
Legyen nektek, koledo
Sok szerencse, koledo
Hogy a búza, koledo
Megteremjen, koledo
Hogy a szőlő, koledo
Sok teremjen, koledo
Béke legyen, koledo
Házatokban, koledo
Nekünk legyen, koledo
Kis szalonna, koledo
S még egy kicsi, koledo
Finom kolbász, koledo
Az énekre, koledo
És a jókra, koledo
A GAZDÁNAK
Dicsértessék, koledo
Házigazda, koledo
Állj meg kicsit, koledo
Az asztalnál, koledo
Előtted van, koledo
Tele kupa, koledo
Tele kupa, koledo
Vörösborral, koledo
Vörösborral, koledo
Pálinkával, koledo
Minden jókat, koledo
Vidámságot, koledo
Az asszonyok, koledo
Mind megszültek, koledo
Sok szép fiút, koledo
Aranyhajút, koledo
A kancák mind, koledo
Megellettek, koledo
A csikók mind, koledo
Sötét lovak, koledo
A tehenek, koledo
Megborjaztak, koledo
Mind ökröket, koledo
Karcsú szarvval, koledo
Gyerünk, fiúk, koledo
Hogy megfonjunk, koledo
Hogy megfonjunk, koledo
Vékony ostort, koledo
Hogy megüssük, koledo
Pej lovakat, koledo
Pej lovakat, koledo
S az ökröket, koledo
Elöl legyünk, koledo
Mieinknél, koledo
Mieinknél, koledo
Nemzetségnél, koledo
Ahogy a hold, koledo
Csillag között, koledo
Az énekre, koledo
A gazdára, koledo
LEÁNYNAK
Karcsú, karcsú, magas fűzfa
Rajta ül egy szajkómadár
Az nem is egy szajkómadár
Hanem ő egy fiatal lány
De így szól a fiatal lány:
Ne adjatok férjhez engem
Bátyáim rétjét csinálom
Réteket s az udvarokat
Mint a páva fényes tolla
Ha repülne, mind csillogna
Ha megállna, mind ragyogna
Az énekre, a leányra
A NYOMORULT
Ej, nyomorult, nyomorult, te nyomorult!
Miért vagy ilyen mogorva, mogorva, te nyomorult?
Feleségem elszökött, elszökött, én nyomorult
Miért volt, hogy elszökött, elszökött, te nyomorult?
Mert én neki nem vettem, nem vettem, én nyomorult
Zöld szoknyát a bazárból, bazárból, én nyomorult
Miért volt, hogy nem vettél, nem vettél, te nyomorult?
Mivel erre nem jutott, nem jutott, én nyomorult
Aztán miért nem loptad el, loptad el, te nyomorult?
Hát a lopást büntetik, büntetik, én nyomorult
Ej, Kárászi István nekünk semmit sem adott!
KÖSZÖNET
Hála néked, koledo
Házigazda, koledo
Mind a gazdag, koledo
Ajándékért, koledo
Dicsértessék!
Kárászi István (1919), Dusnok
Lejegyezte: Kiss Mária
ÁLDOMÁS
Keserű az élet szerelem nélkül,
minden, mi édes, a cukorból készül,
de az a méz édesebb százszor,
igyunk hát fiúk, rajtunk a sor!
Töltsél most, gazda, inni akarunk,
hajnalig biztos nálad maradunk,
a Dunán jég, hó mindenhol,
igyunk hát fiúk, rajtunk a sor!
Aki a borocskát sohasem issza,
vidám körünkbe ne jöjjön vissza,
halottként kihűl, ha nincsen bor,
igyunk hát ezért, rajtunk a sor!
Marokics János (1902), Bátya
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
Ma még vagyunk, holnap már nem,
holnapután, tudja Isten –
öntözzük hát a torkot,
ameddig még nem halott.
Testvéreim, mind igyunk,
dalmát anyától vagyunk.
Még Jézus is bort ivott,
hiszen ő is dalmát volt.
Benkovics Róza (1901), Szentendre
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
Szállj le szürke sólyom
Szállj ide, szürke sólyom, le
Szállj ide, Mára ablakra
Kérdi őt Mára szép leány
Jön-e már, jön a násznépem
Lakodalmi mulató dal
Ej, nyissátok ki az ajtót, a kaput
Ej, megérkezett már a díszes násznép
Ej, nem jöttünk mi csupán emitt lenni
Ej, hanem jöttünk szép Márát megkérni
Ej, ez a virág nekünk virágozott
Ej, ahogy régen ígéretet adott
Ej, a kakasnak kis fekete szeme
Ej, a lábosból néz holnap kifele
Lehajlott a fehér szőlő
Lehajlott a fehér szőlő, a tölgyfa körül
Nem is ő az, fehér szőlő, a tölgyfa körül
Hanem ő az, a szép Mára, a legény körül
Szép Ivo
A szép Ivo nagy tüzet rak
Szentivánnap estéjén
Nagy tüzet rak s Ljubát hívja
Szentivánnap estéjén
Gyere, Ljuba, vacsorázni
Én már, Ivó, vacsoráztam
Mondjad, hogy mit vacsoráztál
Néhány száraz kis pogácsát
Mondjad, Ljubo, kivel háltál
Én anyámmal, az ágyamban
Ha te, Ljubo, velem hálnál
Három dukátot is vennék
Három dukát nyakad köré
Szentivánnap
Ej, szentivánnap nem dolgozom reggel
Ej, én kedvesem, a neved dicsérem
Ej, betyár ember a régi szeretőm
Ej, ha betyár vagy, nincs, ki nem szeretne
Ej, a te ajkad cukornál édesebb
Ej, vegyed kedves, ez lesz a vacsorád
Karácsony
Dicsértessék Jézus, ebben az új évben!
Mind legyenek vidámságban, egészségben
Tisztes gazdagságot adjon az Isten
Amit a Jóistentől akarnak
Adja az Isten
Malacot, csirkéket, tehénkét, borjacskát, kakaskát
És lelki méltóságot legfőbben
Boldogságot, egészséget
Adjon az Isten!
Dráva mente