A történészek szerint a sokácok boszniai eredetűek (van, aki úgy véli, őshonosak Szlavóniában). Első csoportjaik a 15. század végén és a 16. század elején az oszmán hódítások miatt költöztek a Dráva-Száva közére. Az oszmán hódoltság korában, valamint a török alóli felszabadulás után Baranyába és Bácskába is eljutottak. A sokác nevet elsőként I. Ahmed szultán fermánja említi 1615-ben. Sok kutató szerint csak a 17. század végén, a 18. század elején kerültek a sokácok Mohácsra, de tény, hogy már 1618-1619-ben Matkovics Simon boszniai horvát pap plébánosként gondoskodott a helyi katolikusokról.
A 18. század folyamán a sokácok népes csoportját alkották a mezőváros lakosságának. A sokácok nemcsak földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, de sokan közülük korsósok és fazekasok is voltak. Nagy jelentősége volt a mohácsi sokác családok életében a Mohácsi-szigeten kialakult, s egészen 1956-ig virágzó tanyavilágnak. Noha a 19-20. század folyamán jelentős asszimilációs nyomás nehezedett rájuk, Mohácsnak mind a mai napig nagyszámú őshonos sokác horvát népessége van. A sokác lányok, asszonyok színpompás viselete, a sokác népzenészek (dudások, tamburások) zenei tudása, a népcsoport tánckultúrája komoly értéket képvisel, farsangi alakos népszokásuk, a busójárás pedig felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségének listájára nemzetközi hírnevet szerezve Mohács városának.
(Sokcsevits Dénes)
Megjegyzés: Pávkovics István „Hurkaš” és vagy harminc idős mohácsi adatközlője átnézte a könyvet, és több hibát, pontatlanságot talált benne. Ezért a szerkesztő úgy döntött, hogy a könyvet újra ki kell adni, javított, bővített kiadásban.
A hibák egy része a felöltözéssel, hajviselettel, a kiegészítők használatával kapcsolatos. Másrészt vannak olyan ruhadarabok, amelyek mohácsi sokac volta erősen kétséges. Mivel ez lényeges hiba, itt vannak azok a képek, amiket a következő kiadás nem fog tartalmazni; ezeket ne tekintsük mohácsi sokac viseletnek!
Képek sorszámai: 70, 77, 78, 208, 213, 236, 237, 239, 240, 241, 242, 253, 254.