ĆAĆKO ĆE DOMA DOĆ
Božiću dragi, Božiću mili,
celi dan dobri smo bili.
Došav konac i ovog dna,
daj nam opet krasnog sna.
Ka s’ u ranje probudimo,
našeg ćaćku uvidimo.
Noć će proć, ćaćko doma doć.
Da Bog da tako se zbudne!
Franco Kilar (1913) i Jožo Pišćur (1899), Senandrija
Sakupio: Živko Mandić
PROTIV UROKA
Uročnica crnooka,
obrve joj šiblje sraslo,
urok sidi na pragu,
uročnica pod pragom,
tamo š njome dva leptira,
tamo š njome tri pauka.
Šta na pragu urok reče,
uročnica smista razreče.
Urokove oče vatrene,
uročicine su vodene,
pa utrnu urokove vatrene,
pa ji zmija otrovna popije.
Ako muško je ureklo,
nek mu pukne ono med nogama!
Ako žensko je ureklo,
nek joj pukne livi prse,
danas livo, sutra desno!
Crne vrane, pr’nite sa grane
pa uroka ponesite daleko,
nasrid morja zelena, duboka,
ispusčite prokletog uroka!
Nek se tamo zločesti udavi,
a ti, dite/curo, da nam ozdraviš.
Franco Kilar (1913) i Jožo Pišćur (1899), Senandrija
Sakupio: Živko Mandić
RODIOV SE NAŠ SPASITELJ
Kud si itaš, pobro Lojko,
kud si itaš, pobro Pejko,
u to gluvo mračno doba,
oganj preti nam jel voda?
Hat ti ne znaš šta je novost,
blažena vest, blaga radost?
Kaži, brajo, itro kaži,
reći sporo, redom slaži.
Veliko se čudo zgodi,
i ti, brajo, s nama odi!
Kad pastiri u Betlemu
noćom ovce su čuvali,
anđelak im sniđe dole,
stavom serce jim napuni.
Veselte se, ne bojte se!
Radost oću kazat vama.
Id’te itro do Betlema,
tamo leži u štalici
Božje dete, vaša radost!
Tužna tama već je prošla,
Božja milost k vama došla;
rodiov se naš Spasitelj,
svi’ naroda Otkupitelj!
Frano Benković (1904), Senandrija
Sakupio: Živko Mandić
SNIŽNA GOSPO
Došli smo ti opet, Gospo mila,
uvik si nam pomoćnica bila;
sa daleke došli smo Fancage,
ojačati našeg tila snage,
ojačati u tebe ufanje.
Snižna Gospo, svih milosti puna,
tu na gori ti si zlatna kruna.
Slavimo te, Gospo, danas,
sačuvati ne zaboravi nas.
Na Mečeku crkva sagrađena,
Majci Božjoj čisto posvećena.
Pivamo ti, veseliš nam srce,
klanjaju ti se i sjajne zvizdice.
Svi se kori anđelski raduju,
naši svetci i svetice štuju.
Sva nebesa u pismi pivaju,
Majci Božjoj nisko se klanjaju.
Oj, brani nas, Majko, nepristano
da u nebu blizo ti sidamo.
Da ti cviće svaki dan beremo,
tebe i Isusa vik slavimo!
Marica Lekić Pejagić (1923), Fancaga
Sakupio: Živko Mandić
POJDEM SPATI
Pojdem spati, Boga zvati,
A Mariju milovati.
Jer Marija Božja mati,
Koja sina porodila,
U krilu ga položila,
U nebesa uzdignula,
Nebesa se otvorila,
Svi anđeli poklekali,
Isusu se poklonili.
Tada Isus njima reče:
„O, anđeli, braćo draga,
Vi ne dajte suncu zaći,
Jer je teško Boga naći.”
Pitlić piva, zora puca,
Anđeli se domisliše,
Svetu crkvu sagradiše,
Na kamenu, na mramoru,
Na studenom, na ledenom.
Ondi Isus misu reče,
Mandalina sviće žegla,
Sveti Petar odgovaro,
A Marija misu služi.
Kad je prošla sveta misa,
Isus majki pregovara:
„O, Marijo, mila majko,
Je li kak’a moja misa?“
„O, Isuse, sine dragi,
Kako ovaj svit nastao,
Take mise nije bilo,
Kano tvoja sveta misa.“
Đavlu silu salomiše,
I kršćane otkupiše,
Svim dušama na spasenje,
Amen.
Kazivačica: Rozalija Lajpam (Pečuh)
Zabilježio: Nikola Tordinac (1885)
JA LEGNEM U LOŽNICU
Ja legnem u ložnicu,
Kano Isus u grob svoj,
Ako umrem i preminem,
Primi duh moj.
Ak’ ostanem i osvanem,
Hvala tebi na životu.
Križem legnem, križem stajem,
Križ me čuva do pol noći,
A anđeli od pol noći,
A Marija do svita,
Sam Bog do vika.
Amen.
Kazivačica: Rozalija Lajpam (Pečuh)
Zabilježio: Nikola Tordinac (1885)
SVETA PETKA RAJSKI STOL
Sveta Petka rajski stol,
Na njemu je sveti Bog.
Svete oči ponizio,
Svete suze poronio,
Sveto lice pomokrio,
Svete ruke položio,
Svete noge pokrižio,
K njemu dođe Petar, Pavo.
„Oj, Isuse, nam je žao,
Što si oči ponizio,
Svete suze poronio,
Sveto lice pomokrio,
Svete ruke položio,
Svete noge pokrižio.“
„Ako vam je tako žao,
Vi idite na onaj svit,
Pa tražite taku dušu,
Koja bi to izmolila,
Tri put na ležuć,
Tri put ustajuć,
Udilio bi vam lip dan,
I na smrti lip dar.“
Kazivačica: Rozalija Lajpam (Pečuh)
Zabilježio: Nikola Tordinac (1885)
PETAR
Grličica grči,
Za njom Petar trči,
„Daj, Petre, paličicu,
Da ubijem grličicu,
Grličica soli dati,
Soli ćemo kravi dati,
Krava nama mlika dati,
Mliko ćemo cici dati.
Cica nama miša dati,
Miša ćemo kanji dati,
Kanja nama pero dati,
Pero ćemo fratru dati,
Fratar nama knjigu dati,
Knjigu ćemo Bogu dati,
Bog će nama raja dati.“
Kazivačica: Rozalija Lajpam (Pečuh)
Zabilježio: Nikola Tordinac (1885)
APÁNK HAZAÉR
Édes Istenem, én kedves Uram,
jók voltunk egész nap mindannyian.
Ennek a napnak eljött a vége,
adj nekünk megint jó álmot végre.
Hajnalban, ha felébredünk,
édesapánk legyen velünk.
Múlik az éj, apánk hazaér.
Adja Isten, hogy így legyen!
Kilár Ferenc (1913) és Piscsur József (1899), Szentendre
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
RONTÁS ELLEN
Gonosz lélek sötét szemmel,
rút összenőtt szemöldökkel,
bűbáj leül a küszöbre,
gonosz lélek küszöb alá,
ott van vele a két lepke,
ott van vele a három pók.
Küszöbön a bűbáj mit mond,
gonosz lélek véle megront.
A bűbájnak tüzes szeme,
a gonosznak vizes szeme,
kioltja a bűbáj tüzét,
mérges kígyó issza levét.
A megrontó, hogyha férfi,
szakadjon meg, mitől férfi!
A megrontó, hogyha asszony,
a bal melle megszakadjon,
a bal még ma, a jobb holnap!
Szálljatok fel sötét varjak,
a rontást ti elvigyétek,
mély, zöld tenger közepére,
engedjétek a mély vízbe!
A gonoszság oda fúljon,
és a gyermek meggyógyuljon.
Kilár Ferenc (1913) és Piscsur József (1899), Szentendre
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
MEGSZÜLETETT A MEGVÁLTÓNK
Hová sietsz, Lojkó testvér,
hová sietsz, Pejkó testvér,
sötét éjidőben járva,
tűz fenyeget vagy víz árja?
Hát nem tudod, hogy mi a hír,
áldott jó hír és örömhír?
Mondjad, testvér, gyorsan mondjad,
rendbe sorold szavaidat.
Csoda történt, nagy, minékünk,
és te, testvér, jer mivélünk!
Midőn nyájakat őriztek
a pásztorok Betlehemben,
angyal szállott le hozzájuk,
s szívük megtelt félelemmel.
Örvendjetek, ne féljetek!
Örömhírt mondok én nektek.
Siessetek Betlehembe,
a jászolban ottan fekszik,
Isten fia, boldogságtok!
Sötét bánat, íme elszállt,
a kegyelem rátok leszállt;
megszületett Isten fia,
minden népek Megváltója!
Benkovics Ferenc (1904), Szentendre
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
HAVAS SZŰZ MÁRIA
Eljöttünk újra, drága Szűzanya,
ki nékünk mindig segítőnk voltál;
jöttünk hozzád messzi Szentistvánról,
testi erőnk újra megnövelni,
hitünk benned újra megnövelni.
Havas Szűz Mária, kegyelemmel teljes,
színarany korona vagy te itt a hegyen.
Szűzanya, ma megünneplünk téged,
el ne felejts megőrizni minket.
A Mecseken a templom ott áll,
Isten Anyjának felszentelve tisztán.
Énekelünk, vidámítsd meg szívünk,
fényes csillagok is meghajolnak neked.
Angyalok kórusa mind örvendezik,
imádnak téged az összes szentjeink.
Az égiek mind éneket dalolnak,
Isten Anyjához most közel hajolnak.
Óvj meg minket, Anyánk, szüntelen,
hogy a mennyben legyünk közeledben.
Hogy neked minden nap virágot szedjünk,
téged és Krisztust örökké dicsérjünk!
Lekics Mária (1923), Bajaszentistván
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
MEGYEK HÁLNI
Megyek hálni, Istent hívni
És Máriával ölelkezni.
Mert Mária Isten anyja,
Aki fiat szült világra,
Az ölében nevelgette,
Az egekbe fölemelte,
Megnyíltak mind fönt az egek,
Az angyalok letérdeltek,
Jézusnak ők meghajoltak.
Jézus akkor mondá nekik:
„Ej, angyalok, testvéreim,
Nem lehet Napnak lemenni,
Mert nehéz Istenre lelni.”
Kakas szólal, hajnal hasad.
Az angyalok kigondolják,
Szent templomuk felépítik,
Kősziklára, a márványra,
A hidegre, jéghidegre.
Akkor Jézus misét monda,
Magdolna a gyertyát gyújtja,
Szent Péter a választ mondja,
Mária a misét szolgálja.
A misének mikor vége,
Jézus anyjához így szóla:
„Ej, Mária, édesanyám,
Milyen volt hát az én misém?”
„Ej, Jézusom, drága fiam,
Világ teremtése óta,
Ilyen mise még sosem volt,
Mint amilyen a tiéd volt.”
Gonosz erejét megtöri,
A keresztényt mind megváltja,
Minden lélek üdvösségre,
Amen.
Adatközlő: Lajpam Rozália (Pécs)
Lejegyezte: Nikola Tordinac (1885)
LEFEKSZEM AZ ÁGYAMBA
Lefekszem az ágyamba,
Ahogy Jézus sírjába,
Ha meghalok és elmúlok,
Fogadd lelkemet.
Ha maradok s felvirradok,
Köszönöm az életet.
A kereszttel fekszek s kelek,
Kereszt őriz meg éjfélig,
Éjféltől az angyalok,
Szűz Mária hajnalig,
Maga Isten örökké.
Ámen.
Adatközlő: Lajpam Rozália (Pécs)
Lejegyezte: Nikola Tordinac (1885)
NAGYPÉNTEKEN ÉGI ASZTAL
Nagypénteki égi asztal,
Szent Úristen rajta áll.
Szent szemei szomorúak,
Szent könnyei lehullanak,
Szent arca mind verítékben,
Szent kezei leeresztve,
Szent lábai mind keresztbe,
Hozzá jön most Péter és Pál.
„Ej, Jézusunk, nagyon bánjuk,
Hogy szemeid szomorúak,
Hogy könnyeid lehullanak,
Hogy arcod mind verítékben,
Hogy kezeid leeresztve,
Hogy lábaid mind keresztbe.”
„Ha ezeket ti bánjátok,
Menjetek el a világba,
Keressetek olyan lelket,
Aki ezt elimádkozza,
Ha lefekszik, háromszor,
Mikor felkel, háromszor,
Adok nektek majd szép napot,
Halál után ajándékot.”
Adatközlő: Lajpam Rozália (Pécs)
Lejegyezte: Nikola Tordinac (1885)
PÉTER
Burukkol a galamb,
Hozzá Péter szalad,
„Adjál, Péter, botocskát,
Hadd üssem a galambkát,
Galambka majd sót fog adni,
Sót tehénnek fogjuk adni,
Tehén fog majd tejet adni,
Tejet cicának kell adni,
Cica egeret fog adni,
Egeret kányának adni,
Kánya fog majd tollat adni,
Tollat barátnak kell adni,
Barát fog majd könyvet adni,
Könyvet Istennek kell adni,
Isten mennyet fog majd adni.”
Adatközlő: Lajpam Rozália (Pécs)
Lejegyezte: Nikola Tordinac (1885)