VISA
FODOROKÉ
Édesanyám, miért szültél a világra
Miért nem dobtál a zavaros Tiszába
Tisza vize vitt volna a
Vitt volna a Dunába
Az én szívem egy kislányért ne fájna
De szeretnék az erdőben fa lenni
Ott is csak egy tölgyfa nevet viselni
Mert a tölgyfa kék lánggal ég,
Kék lánggal ég, füst nélkül
Az én szívem soha nincs bánat nélkül
Édesanyám, ha nem tudtál szeretni
Miért nem vittél a vásárba eladni
Adtál volna a legelső kérőnek
Miért nem adtál a régi szeretőmnek
Verd meg Isten a gőzkocsi kerekét
Mind elvitte a legények elejét
Maradt itthon kettő-három nyomorult
Rátok, lányok, még az ég is beborult
CSUJJOGATÁSOK A LAKODALMI MENETBEN
Fehér galamb szállt a házra
Édesanyám Isten áldja
Isten áldja jó anyám
Nem lesz többé itt hazám
Jaj Istenem de víg voltam
Amíg szeretni nem tudtam
Amióta megtanultam
Örökre megbolondultam
Édesanyám sok szép szava
Kit fogadtam, kit nem soha
Megfogadnám de már késő
Most az idegen az első
Bánat, bánat, de nehéz vagy
De rég hogy a szívemen vagy
Eladnálak, de nincs kinek
Bánatja van mindenkinek
A VŐLEGÉNY ANYJÁNAK CSUJJOGATÁSA
Édesanyám, ahogy mentem
Én egy fehér rózsát leltem
El is hoztam ide hozzánk
Nem volt eddig fehér rózsánk
Édesanyám, kend ahhoz ment
Akit legjobban szeretett
Én is aztat hoztam kendnek
Akit legjobban szeretek
Hozzad fiam, én nem bánom
Csak légy boldog, azt kívánom
Ne nézd, menyem, hogy bús vagyok
Hogy ilyen bánatos vagyok
Mert nekem nagy a bánatom
Senkinek nem megmondhatom
Két testvérem nincsen itten
Nyugszik kinn a temetőben
Messze az idegen földben
Nem jött el az esküvőre
Gyere, menyem, gyere már
Az én szívem téged vár
Téged óhajt, téged vár
Téged csókolni nem kár
Kicsi üveg a kezembe
Piros pálinka van benne
Gyere, igyál belőle
Köztünk maradsz örökre
SZÉK (CSORBA JÁNOS)
MEGÁRADT A TISZA VIZE
Megáradt a Tisza vize, kicsapott
Bársonyfűre hordta ki az iszapot
Nincsen zöld fű, hol a lovam legeljen
Nincs szeretőm, ki igazán szeressen
Kicsapott a Tisza vize, messzire
Valahány szép barna lány volt, elvitte
Halássza ki minden legény magáét
Ne szeresse soha senki a másét
Nékem is volt szép szeretőm, de már nincs
Mert elvitte a szegedi nagy árvíz
Azt a vizet három hétig halásztam
Bús könnyemtől egy csepp vizet se láttam
Kihalásztam jó galambom kendőjét
Négy sarkára rávarratom a nevét
Közepébe búbánatot varratok
Hogy tudják meg, a legárvább én vagyok
HEJ, BÚRA, BÚRA, BÚBÁNATRA SZÜLETTEM
Hej, búra, búra, búbánatra születtem
Nem is édesanya növelt föl engem
Se nem édes, nem is egész mostoha
Azt szerettem, akit nem kellett volna
Rég elhúzták az estéli harangot
Még valaki az utcákon dúdolgott
A faluban csak én vagyok egyedül
Keresem az álmot, de az elkerül
Éjfél után kettőt ütött az óra
Nem csavarog senki más a faluba’
Én csavargok, nem tudok elaludni
Holtig bánom, miért tudtalak szeretni
Esik eső, fújdogál a hideg szél
Majd megbánod, jó galambom, mit tettél
Majd megbánod, de már akkor késő lesz
Mert a gyönge árva szívem másé lesz
BÚZA KÖZÜL SZÁLL MAGASRA
Búza közül száll magasra
Búza közé száll a dalos pacsirta
Hogyha magát a magasba
Korán reggel keservesen kisírta
Búza közé, búzakalász árnyába
Rátalált a rég nem látott párjára
Késő ősszel hideg szél fúj
Szarufáson száll a vadliba messzire
Tavasszal, ha újra megjön
Visszatér a rég elhagyott fészkére
Nemhiába nevezetes a liba
Sok szomorú nótát leírt a tolla
S azért is oly nevezetes a liba
Annyi sok szép verset leírt a tolla
KÖSZÖNTŐK JÁNOS-NAPRA
Sok Szent János napokat vígan elérhess
Napjaidat számlálni ne légyen terhes
Az ég harmatja szívedet újítsa
Áldások ára házad elborítsa
Tenéked minden öröm holtig adassék
Amellett semmi bánat ne barátkozzék
Légyen éltednek vrága mind kinyílt
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt
Míg lenn az egek várát nyilván szemléled
Ott aztán az életed jobban cserélhesd
Az Úr a boldog életben részt adjon
A szentek ser’ge közébe fogadjon
Jer barátim Pintusnak, poétai havasnak új halmára
Köss versből bokrétákat, mondj Jánosnak nótákat névnapjára
Ímhol vagyon, ül a padon, János éljen
A kegyetlen, kegyelmetlen bú ne érjen
János, téged tisztelünk, igyál te is mivelünk névnapodon
Én is iszok veletek, ha veletek lehetek egy poháron
Ha veletek nem lehetek, aj, hogy bánom
De unalmas a magános dínom-dánom
Készítsd, múzsám, lantodat
Zendítsd meg muzsikádat
Hadd harsogjon virgunája
Meg ne szűnjön muzsikája
Mert a Napnak sugara
Jött Szent János napjára
Szent Jánosnak napja fénye
Régtől fogva várt reménye
Dicséret az Istennek
Ki adója volt ennek
Gyenge olajágacska
Zöldellő citruzócska
Isten kertjét megplántálja
Igéjével trombitálja
A szép mezejében
Égi hon tetejében
Menjünk fel, seregben álljunk
Ott víg kedvvel muzsikáljunk
Dicséret az Istennek
Ki adója volt ennek
Egy szép csillag ragyog
Fénylik mosolyogva
Amely már régóta
Gyászba volt borulva
Szent János csillaga
Fénylik mosolyogva
Örvendj vigadva
Örvendj vigadva
Eltölt már a szép nyár
Már tél következett
Nyár öltözetéből
Erdő levetkezett
Szőlőtermő helyen
Borral kedveskedett
Jókedvet szerzett
Jókedvet szerzett
Éljen hát Szent János
Napjaihoz napot
Hogy számlálhasson még
Sok évet, hónapot
Borral és búzával
Ékesüljön háza
És kamarája
És kamarája
Éljen hát Szent János!
SZÉKI MENYASSZONYKÍSÉRŐK
A menyasszony szép virág
Koszorúja gyöngyvirág
A vőlegény vette neki
Azért bizony szeretheti
Ez az utca gidres-gödrös
Erre jár a magyar gőzös
Én leszek a vezetője
Barna kislány szeretője
Édesanyám sok szép szava
Kit hallgattam, kit nem soha
Hallgattam a lányokéra
Nem az édesanyáméra
Széles a víz, keskeny palló
Igazán szeretni nem jó
Mer’ aki igazán szeret
Azt megszólják az emberek
Kinek nincsen szeretője
Menjen ki a zöld erdőbe
Írja fel egy falevélre
Neki nincsen szeretője
A menyasszony gyönge teste
Megkívánja minden este
A vőlegény erős teste
Meg is adja minden este
Hosszú útról jövünk mi
Szép menyasszonyt hozunk mi
Szép a neve, jó a híre
Jó a magaviselete
Ne lépj jégre, mert elesel
Ne szeressél, boldog leszel
Jégre léptél és elestél
Szerettél, boldog nem lettél
Piros alma, gömbölyű
A menyasszony gyönyörű
Vőlegényünk se csúnya
Olyan mint a bokréta
A menyasszony gyönge szűz
Ég a szeme, mint a tűz
Ha az enyém olyan lenne
Száz aranyat is megérne
Fejér galamb szállt a házra
Édesanyám, Isten áldja
Köszönöm a nevelését
Hozzám való szívességét
Székvárosi hármas határ
Abban leszek, rózsám, betyár
Viselem a betyár nevet
Szenvedek érted eleget
Székvárosi templom előtt
Háromágú diófa nőtt
A diónak jó a bele
A babámnak kék a szeme
Házunk előtt folyik a víz
Bennem, rózsám, soha ne bízz
A bízol is, csak úgy bízzál
Szeretőről gondoskodjál
Le az utcán véges-végig
Minden háznál rózsa nyílik
Rózsa nyílik, szegfű hajlik
Szeretőm szava meghallik
Nyisd ki ajtód, kit bezártál
Mert eljött, kit régen vártál
Mert eljött, kit régen vártál
Kit szívedből óhajtottál
SZÉK (LENGYEL SÁNDOR)
Húzzad cigány, azt a vígat
Hogy ne lássák, hogy búsulok
Hadd búsuljon, aki nem víg
Hadd de csak én így éljek még
Gyere kislány a kertembe
Lássuk, mi van a verembe
A veremből kiszedem én
Lábad közé beteszem én
Gyere rózsám a kenderbe
Lássuk, mi van a pendelybe
Rozmaringszál a gatyába
Tegyük a szőrtarisnyába
Édesanyám mind azt mondja
Hogy ne búsuljak én soha
Nem búsulok csak az egyért
Az én kedves galambomért
De szeretném a világot megcsalni
S a babám szívét az enyémhez kapcsolni
S a babám szívét az enyémhez kapcsolnám
Életemet a világért nem adnám
Mind azt mondják, ezt a kislányt vegyem el
Azt nem mondják, ki házába vigyem el
Vegye el az, aki eddig szerette
Akivel a sok víg estét töltötte
S mind azt mondja, ki nem tudja
Hogy én nem búsulok soha
Pedig nincsen az az óra
Hogy a könnyem ne hullana