Az üzletlánc legújabb reklámjából: „Hatalmas alacsony árak!”
Röhögtem egyet, aztán rájöttem, hogy magamon nevetek. Önmagamon, aki bedől az ostoba vagy akár kifinomult reklámoknak, és besétál a cég boltjaiba. Már csak kíváncsiságból is. Pedig. Pedig, ha a cég arra nem veszi a fáradtságot, hogy magyarul jól tudó, intelligens reklámszakemberek írják reklámjait, arra miért venné, hogy a legjobb/legalkalmasabb termékeket kínálja nekem? Miért értene a szakmájához (háztartási/home elektronika) jobban? Pedig. Pedig lehet, hogy tévedek, és a szakmához értenek. A reklámjaikon viszont csak röhögni lehet. Nem azért, mert jók. Kínunkban.
Egyszer elképzeltem, milyen lenne a világ reklám nélkül. Valószínűleg akkor is eltalálnánk a boltokba, áruházakba. Ahogy tízezer évekkel ezelőtt férfijaink megtalálták a mamutot (az eredetit), s asszonyaink a gyűjtögetésre alkalmas növényeket a tűzhely közelében. Ültem az autóban és arra gondoltam, hogy nekem ez a sok reklámtábla az út mellett egyáltalán nem hiányozna. Jobb lenne a szemnek a zöld mező, a szelíd dombok látványa. Régen is jobb volt, megnyugtatóbb. Aztán nem hiányozna a reklám az újságokból (lassan már a felét teszik ki egy napilapnak), a TV-műsorokról nem is beszélve. Lehet, hogy a TV sem hiányozna… Ahelyett, hogy kicsi gyermekkorunk óta meredten bámuljuk, esetleg összejöhetnénk a kocsmában, a játszótéren, akárhol. A falvakban a házak elé kitett padokon ülve, mellette állva, beszélgetve. Talán így, beszélgetés közben rá is jönnénk egy-két dologra, meg is tudnánk egyet s mást a világról. Nem arról, hogy mit esznek Japánban (kit érdekel), hanem önmagunkról, a mi dolgainkról, a mi életünkről. Lehet, hogy élhetőbb lenne a világ a sok hivalkodó ostobaság nélkül.
Persze erről szó sincs, minden marad a régiben, sőt életünk valamennyi szegletét zsúfolásig töltik a reklámok. Lehet erre is mondani, hogy ez legyen a legnagyobb baj, van ennél sokkal szörnyűbb is. Igaz. Van. Elég megnézni a World Press Photo kiállítást.
Hatalmas alacsony árak. Erre még a Chomsky nyelvész is csettintene. Bár eddig övé a tuti nyerő mondat: színtelen zöld eszmék dühödten alszanak…
Hülyét csináltak itt belőlünk már régen, kérem.
(2008)