MÉRA
Az én kis pej lovam nem szereti, nem szereti a zabot
Mert még fiatalon a zöld árpára szokott
Az én kisangyalom szoktatta a, szoktatta az árpára
Engem pedig fiatalon, fiatalon maga mellé az ágyra
Hej, te barna kislány, miért szoktattál magad mellé az ágyra
Hogyha tudtad, babám, hogy engemet elvisznek katonának
El is vittek engem, három évre a Regátba hadimunkára
Azt a kutya mindenit, azt a kutya mindenit a világnak
Hej, te barna kislány, hazajöttem, leszereltem az este
Három esztendeig minden este te jártál az eszembe
Már ezután, babám, minden este melléd fekszem az első házba
Azt a kutya mindenit, miért is lettem a császár katonája
Erdély dróttal van kerítve
Mégis kimegyek belőle
Olyan szép lányt hagyok benne
Holtig fáj a szívem érte
Anyám, kedves édesanyám
Drága fölnevelő dajkám
Engem nem időre szültél
Mégis katonának küldtél
Lányok, ti mérai lányok
Szedjetek százféle virágot
Tűzzétek a lájbi zsebbe
Hogy még jussak eszetekbe
Tűzzétek a csákóinkra
Szabadulunk nemsokára
Erdélyország az én hazám, nem német
Oda vágyik az én szívem, míg élek
Ott hagytam egy barna kislányt hervadni
Azt szeretném csak még egyszer meglátni
Ez a vonat, ha elindul, hadd menjen
Énutánam senki ne keseregjen
Ha valaki énutánam kesereg
Azt kívánom, a jó Isten áldja meg
Bú ebédem, bánat napom
Fekete gyász alatt lakom
Fekete gyász fehér üröm
Az életem másnak öröm
Annyi nékem az irigyem
Mint a fűszál a mezőben
Egyik teszen, másik veszen
A sok irigy majd megeszen
Annyit adok irigyemre
Mint a gatyám kötőjére
Még arra is többet adok
Ha elszakad, mást varratok
Erdőszélen, de magas a juharfa
Kicsi madár a fészkét odarakja
Az erdei dalos madárnak van párja
Csak én magam egyedül vagyok árva
Este kezdtem a lovamat nyergelni
Reggelig tart a szerszámot feladni
Csillag ragyog a kis pej lovam fején, nem kantár
Nem is legény, ki a lányokhoz nem jár
Jaj, annak a kökényszemű kislánynak
Kinek máma esküszik a babája
Lám az enyém most esküszik, mégsem fáj
Hadd tudja meg a világ
Hogy a szívem egy kislányért sose fáj
Virágos kert a mérai temető
Engem temessenek oda legelöl
Engem elöl, utána a babámat
Ne keressen más szeretőt magának
Udvaromon hármat fordult a kocsi
Édesanyám minden pakkom hozza ki
Hozza ki a behívólevelemet
Itt Mérában felejtsék a nevemet
Falu végén tartja babám lakását
Minden betyár oda köti a lovát
Én is oda bekötöm a lovamat
Még az éjjel kimulatom magamat
Árus cigány, törjön el a muzsikád
Mikor nekem húzod, akkor ne cifrázd
Húzzad, cigány, szépen, lassan, csendesen
Hogy a babám százszor jobban szeressen
Húzzad, cigány, szépen, lassan, csendesen
Hogy a babám szíve meg ne repedjen
Újkorában repedjen meg a csizmám
Hogyha én még járok a lányok után
Eddig is csak azért jártam hozzájuk
Kökényszemük csalogatott utánuk
Menj el, babám, hogyha már elindultál
Mert te engem meg se szomorítottál
Vésd a nevem a szíved közepére
Ha más ölel, én jussak az eszedbe
INAKTELKE
Erdélyország közepébe születtem
Mégis a Regátba’ katona lettem
Jobbról-balról pofoztak a móré káplárok
Így töltöttem le a katonaságot
Édesanyám, nem élek én sokáig
Csak a babám esküvője napjáig
Akkor dobban árva szívem, hej, de utolsót
Készítik a számomra a koporsót
Haza is kéne már menni
Vajon mit fognak mondani
Sötét az ég alja
Babám, kísérj el haza
Megszolgálom néked valaha
A mezei kis pacsirta
Mind a két szemét kisírta
Sírok én magam is
Sír az én galambom is
Lehajlik énvélem az ág is
Felmegyek a hegyre
Lenézek a völgybe
Ott látom a babám
Tiszta feketébe
Tiszta feketébe
Pohár a kezébe
Köszönd reám, babám
Hadd igyak belőle
Mintsem rád köszönném
Inkább elönteném
A tengernek habját
Kanállal kimerném
Arra kérem az én jó Istenemet
Hogy gyógyítsa meg az én árva szívemet
Gyógyítsa meg az én árva szívemet
Mert bújában nemsokára megreped
Fáj a szívem, gyógyítani nem lehet
Akiért fáj, elmondani nem lehet
Majd meggyógyít a koporsó deszkája
Mikor a föld gurulva hull reája
Édesanyám, adjon Isten jó estét
Hazajöttem, mint egy váratlan vendég
Örömére jöttem haza, nem búra
Idegenből vagyok megszabadulva
Édesanyám, mi van a kötényébe’
Három alma, adjon egyet belőle
Egyet nekem, másikat a babámnak
A legszebbik maradjon meg magának
Édesanyám, ha bejön Kolozsvárra
Tekintsen a kaszárnya ablakára
Ott lát engem komisz bakaruhába
Göndör hajam rövidre van levágva