U MUVAČU LAĐA STALA
U Muvaču lađa stala,
vod katane dočekala.
Sve katane skupila,
p’ onda lađa fićnila.
Majke plaču, car se smije,
ajd’, delije, kuražnije.
Udarimo na Bosnu,
tu prokletu, prkosnu!
U Bosni je žalosno,
al junački ponosno.
Svaka majka svoga sina
na vojnu otprima.
Boj se bije, krv se lije,
a naš car se samo smije.
Svud orozi kukuriču:
Siromaki patu, al ne viču.
Marko Severinac (1904), Kukinj
Sakupio: Živko Mandić
NAS ŠIBAJU VITROVI LEDENI
Kraj potoka brzotoka
ranjeni katana sidi,
sad već vidi da mu život
ni lule bagova ne vridi.
Oj, ratovi, komu ste nuždeni?
Oj, katane, čemu ste suđeni?
Zašto ste, braćo, baš sad rođeni,
od države nimalo ljubljeni?
Vi bogati, život vam medeni,
nas šibaju vitrovi ledeni.
Oj, vi ministri i bečki kralju,
katane vaši u krvu se valju,
a vi mirno u krevetu spavate,
o balu i gozbama sanjate.
Kući dolazu iljade bogalja,
grdu rat, proklinju, kralja ružu,
al su sretni jer pod zemljom nisu.
Oj, katane širom ovog svita,
ni na koga više ne pucajte,
jedan drugom bratsku ruku dajte!
Anka Kešić Daražac (1903), Dolnja Kanda
Sakupio: Živko Mandić
PISMO IZ KATANA
Šutu puške, ne gruvu topovi,
pa mi prošle brige i jidovi.
Ostalo mi nikol’ko filira,
odem kupit tinte i papira
da napišem jedno malo pismo
jer zajedno više, draga, nismo.
Sinoć si me u snu poodila,
lice moje blago pomilila.
Ja te voljim, jedinice moja,
u mislima ljubim usta tvoja.
Draga moja, žalosna ne budi,
za to vrime nikoga ne ljubi.
Tri godine ufriško će proći
i onda ću k tebi kući doći.
Obdan, obnoć ljubit tvoje lice,
oj, primila moja golubice.
Draga moja, nek je sada dosta
jel mi tinte nimalo ne osta.
Ako mene tane još obiđe,
u nedilju novo pismo iđe.
Matija Sajčan (1894), Mohač
Sakupio: Živko Mandić
RUŽO RUMENA
Ružo, ružo, ružo rumena,
tko će tebe onda brati
kad ja moram rukovati,
ružo, ružo, ružo rumena?
Travo, travo, travo zelena,
tko će tebe onda kosit
kad ja moram pušku nosit,
travo, travo, travo zelena?
Vince, vince, vino rujansko,
tko će tebe onda piti
kad ja moram na šturmu ići,
vince, vince, vino rujansko?
Ženo, ženo, ženo voljena,
tko će tebe onda ljubit
kad ja moram mlad poginit,
ženo, ženo, ženo voljena?
Djeco, djeco, djeco rođena,
tko će vama se veselit
kad će zemlja mene pokrit?
Zemlja tuđa i prokleta!
Anka Lukačev Ivanac (1907), Katolj
Sakupio: Živko Mandić
KRALJEVIĆ MARKO NOVAČI VOJSKU
Sinoć Marko večero s’ majkom,
Suvog kruha i glavicu luka,
Pred njeg spade b’jela knjiga lista,
Gro’otom se nasmijao Marko.
Govori mu stara, mila majka:
„Šta se smiješ, Kraljeviću Marko,
Jer se smiješ čudnoj večerici,
Jer se smiješ starosti majčinoj?”
„Nit’ se smijem čudnoj većerici,
Nit’ se smijem starosti majčinoj,
Već se smijem ovoj knjigi lista.
Ljuto me je care pozdravio,
Da mu kupim tri galije vojske.
Di je jedan – ne rasplači majku,
Di dvojica – braću ne rastavi,
Di trojica – odanle jednoga,
Di ćetiri – odanle dvojicu.”
Govori mu stara, mila majka:
„Avaj, sine, Kraljeviću Marko,
Di je jedan – ti rasplači majku,
Di dvojica – ti braću rastavi,
Di trojica – odanle dvojica,
Di ćetiri – odanle trojica,
Friško ćeš ti sakupiti vojsku.”
…………………………………………………………….
Kada ’jih je junak sakupio
I on ide gore uz brigove,
Jedan viče iz jedne galije:
„Mili Bože, i mila Marijo,
Da je meni vina i rakije,
Da ja pijem, da se razveselim!”
Drugi viče iz druge galije:
„Da je meni šarena svirala,
Da ja sviram, da se razveselim!”
Treći viče iz treće galije:
„Šta će tebi vino i rakija,
I još tebi šarena svirala,
Već ti gledaj gore uz brigove,
Gdi prevrću tice lastavice,
I uzdišu b’jele golubice.
Što su one tice lastavice,
Ono su nam stare, mile majke.
Što su ono b’jele golubice,
Ono su nam naše vjerne ljube.”
Kazivačica: Erža Horvat, rod. Vršenda, Kožar
Zabilježio: Nikola Tordinac (1885)
KOŠUTOVA MAJKA
Ćilim tkala Košutova majka,
Ćilim tkala za godinu dana;
Po ćilimu grane ometala,
Četir grane – na četiri strane.
Prva grana Košutova glava,
Druga grana – Petrović Mihaila,
Treća grana našega Lužana,
A četvrta cara Ferdinara.
…
Kad je majka otpravljala sina,
Svoga sina carskog oficira,
Tuži, plače Košutova majka,
Da će sine izgubiti glavu.
„Ne boj mi se, stara mila majka,
Neću junak izgubiti glavu,
Dok ja prođem kroz mađarsku travu.”
Kad je došo gradu Osičkome,
Konjic mu se glavom zaigrao,
Nit’ je pio, ni zobi zobio.
Al’ govori sine oficire:
„Nij’ mi žao grada osičkoga,
Već mi žao srama junačkoga,
Što će mnogi izgubiti glavu,
Za pravicu za carsku stolicu.”
Kad su stali junaci maširat,
A u onu zemlju nepoznatu,
Ne vidi se sunca od barjaka,
Ni zemljice od krvi junačke.
Mloga ljuba ostala bez druga,
Mloga majka izgubila sina,
Mlogi junak ostavi sirotu.
Kazivačica: Marta Gojak (Kozar)
Zabilježio: Nikola Tordinac (1885)
VOJNIK
Vino crveno,
Ko će tebe, vino, piti,
Kad ja moram soldat biti,
Vino crveno!
Otac rođeni,
Ko će tebe, otac, ranit,
Kad ja moram cara branit,
Otac rođeni!
Majko rođena,
Ko će tebe, majko, ranit,
Kad ja moram cara branit,
Majko rođena!
Zemljo zemljena,
Ko će tebe, zemljo, orat,
Kad ja moram maširovat,
Zemljo zemljena!
Kazivačica: Rozalija Lajpam (Pečuh)
Zabilježio: Nikola Tordinac (1885)
MOHÁCSNÁL A HAJÓ MEGÁLL
Mohácsnál a hajó megáll,
szakasz katonákat megvár.
Összeszedte bizony mindet,
majd a hajósíp füttyentett.
Anyák sírnak, császár kacag,
gyerünk ifjak, ki a bátrabb.
Rácsapunk most Boszniára,
átkozott makacsságára!
Boszniában minden gyászban,
de hősies méltóságban.
Kedves fiát minden anya
háborúba odaadja.
Áll a csata, folyik a vér,
a császárunk csak nevetgél.
A kakas is ezt kiáltja:
Szegény szenved, nincsen hangja.
Szeverinácz Márk (1904), Kökény
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
MINKET VERNEK MIND A JEGES SZELEK
Sebes sodrú patak mellett
ül egy sebesült katona,
most már látja, hogy az élet
pipadohány, annyit sem ér.
Ej, háborúk, kinek is kelletek?
Ej, katonák, mire ítéltettek?
Miért nem szeret kicsit sem az ország,
testvéreim, édes fivéreim?
Ti gazdagok, az élet édes nektek,
minket vernek mind a jeges szelek.
Bécsi király s ti mind miniszterek,
katonáitok a vérben fekszenek,
és ti békén az ágyban alszotok,
fogadásról és bálról álmodtok.
Haza megérkezik vagy ezer nyomorék,
a háborút átkozza, a király rózsáját,
s örül, hogy nincs alant, a föld alatt.
Ej, katonák, széles e világon,
ti senkire többé ne lőjetek,
testvérekként adjatok most kezet!
Késics Anna (1903), Alsókanda
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
KATONA LEVELE
Hallgat puska, ágyúk sem dörögnek,
elmentek a gondok és keservek.
Néhány fillér, ami még megmaradt,
megyek venni tintát s papírokat,
hogy megírjam neked e levelet,
veled, kedves, többé nem lehetek.
Az éjjel álmomban nálam voltál,
arcomon szelíden megcsókoltál.
Szeretlek én, ki az egyetlen vagy,
gondolatban csókolom ajkadat.
Én kedvesem, szomorú ne legyél,
ezidőre mást meg ne öleljél.
A három év gyorsan el fog múlni,
s aztán hozzád haza fogok jönni.
Nappal, éjjel csókolom arcodat,
legkedvesebb drága galambomat.
Én kedvesem, elég legyen ennyi,
tintám nekem nem is maradt semmi.
Ha a golyó elkerül engemet,
vasárnap is írok majd levelet.
Szajcsán Mátyás (1894), Mohács
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
PIROS RÓZSA
Rózsa, rózsa, te piros rózsa,
ki fog téged, rózsa, szedni,
ha nekem kell bevonulni,
rózsa, rózsa, te piros rózsa?
Mező, mező, zöldellő mező,
ki fog téged lekaszálni,
mikor puskát kell hordozni,
mező, mező, zöldellő mező?
Vörös, vörös, ej, te vörös bor,
ki fog téged, jó bor, inni,
mikor nekem kell támadni,
vörös, vörös, ej, te vörös bor?
Asszony, asszony, drága asszonyom,
ki fog téged megölelni,
ha majd ifjan kell elesni,
asszony, asszony, drága asszonyom?
Fiúk, fiúk, édes fiaim,
ki fog veletek mulatni,
ha a föld fog engem fedni?
Idegen föld és elátkozott!
Lukacsev Anna (1907), Kátoly
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
KRÁLJEVICS MÁRKÓ SEREGET GYŰJT
Vacsorázik Márkó este az anyjával,
Egy fej hagymát és száraz kenyeret,
Lehull elé fehér levél lapja,
Felnevetett hangosan a Márkó.
Mondja neki öreg édesanyja:
„Min nevettél, te Králjevics Márkó,
Vajon ezen a csodás vacsorán,
Vajon anyád ezen öregségén?”
„Nem nevetek e csodás vacsorán,
Nem nevetek anyám öregségén,
Hanem ezen fehér levél lapján.
Dühös császár üdvözletét küldi,
Három gálya vitézt vegyek neki.
Ahol egy van – anyját ne sirassa,
Ahol kettő – testvérek ne váljanak,
Ahol három – onnan vegyél egyet,
Ahol négy van –onnan vegyél kettőt.”
Mondja neki öreg édesanyja:
„Ejnye, fiam, te Králjevics Márkó,
Ahol egy van – megsiratod anyját,
Ahol kettő – elválasztod őket,
Ahol három – onnan veszel kettőt,
Ahol négy van – onnan veszel hármat.”
Összegyűjtöd így gyorsan a hadat.
…………………………………………………………….
Amikor így őket összegyűjti,
S felmegy ő a dombok tetejére,
Kiált egyik az egyik gályáról:
„Édes Isten és édes Máriám,
Bárcsak lenne borom és pálinkám,
Hogy megigyam és megvidámodjak!”
Kiált másik a másik gályáról:
„Bárcsak lenne egy díszes furulyám,
Hogy zenéljek és megvidámodjak!”
Harmadik is harmadik gályáról:
„Minek neked a bor, a pálinka,
Minek neked a díszes furulya,
Hanem nézzél arra dombtetőre,
Ahol köröz a sok fecskemadár,
Ahol sóhajt a sok fehér galamb.
Amik azok a fecskemadarak,
Azok öreg édes jó anyáink,
Amik azok a fehér galambok,
Azok a mi hites szeretőink.”
Adatközlő: Horváth Erzsébet (Nagykozár)
Lejegyezte: Nikola Tordinac (1885)
KOSSUTHNAK AZ ANYJA
Kilimet szőtt Kossuthnak az anyja,
Kilimet szőtt, egész álló évig;
Ágakat szőtt arra a kilimre,
Négy szép ágat – mind a négy oldalra.
Első ága Kossuthnak az arca,
A második Petrovics Mihályé,
A harmadik a mi Luzsánunké,
A negyedik Ferdinánd császáré.
…
Mikor anyja útnak indította,
Az ő fiát, császári katonát,
Sír, bánkódik Kossuthnak az anyja,
Hogy a fia majd a fejét veszti.
„Ne félj semmit, öreg édesanyám,
Nem fogom én a fejem veszteni,
Míg a magyar földön átalmegyek.”
Mikor Eszék városához elért,
Lovacskája a fejével játszott,
Sem nem ivott, sem zabot nem evett.
Így szól erre császár katonája:
„Nem sajnálom Eszéknek városát,
Mit sajnálok ifjaknak szégyene,
Hogy sok ifjú elveszíti fejét,
A császári trónhoz való jogért.”
Mikor ifjak masírozni kezdtek,
Arra azon ismeretlen földön,
A zászlóktól a Nap nem is látszott,
És a föld sem az ifjúi vértől.
Sok szerelmes elveszté a párját,
Sok jó anya elveszté a fiát,
Sok ifjú hagy maga után árvát.
Adatközlő: Goják Márta (Nagykozár)
Lejegyezte: Nikola Tordinac (1885)
KATONA
Ej, te vörös bor,
Ki fog téged majd meginni,
Ha katonának kell lenni,
Ej, te vörös bor!
Ej, édesapám,
Ki fog neked korán kelni,
Ha a császárt kell védeni,
Ej, édesapám!
Ej, édesanyám,
Ki fog neked korán kelni,
Ha a császárt kell védeni,
Ej, édesanyám!
Földem, földecském,
Ki fog téged majd aratni,
Ha nekem kell masírozni,
Földem, földecském!
Adatközlő: Lajpam Rozália (Pécs)
Lejegyezte: Nikola Tordinac (1885)