GAJDAŠ GRGETA
Virovali, ljudi, il nećete,
nema boljeg od Laze Grgete;
med gajdaš’ma nema njemu para,
nema boljeg za dušu likara.
Kad on gajde potijo zagudi,
svako srce šokačko razbudi.
Lipa cura, pa još mlada snaša,
volji našeg Grgetu gajdaša.
Nuz ženskinje itri, zdravi Šokci,
veseljaci moačanski momci.
Nem slasti, ej, brez rakijice,
ni lipote brez čile Šokice.
Niti od nje bolje tkalje, prelje,
nema bolje od nje ni vezilje.
Šokci naši i Bogu su mili,
u sva srca su se useljili.
Oj, Grgeta, ded odsviraj koju,
za paore, a ne za gospoju.
Kad Sunašce već zaodu pođe,
rastajanju vrime svakom dođe,
pa se kolo naše razilazi,
svaki igrač kući otilazi.
Ovdal-ondal čuješ naše mlade
koji želju još malo parade.
Na počinak kreće i Grgeta,
čeka njega virna žena Beta.
Šokci moji, svojim se dičite,
jezik majkin ne zaboravite!
Matija Sajčan (1894), Mohač
Sakupio: Živko Mandić
NEĆU UZET
Neću uzet građanku,
neću ni seljanku,
već ću uzet najesen
devojku Brđanku.
Imat ćemo dečice,
muške i devičice;
svid će biti Dalmatini,
našega roda sini.
Tono Benković (1910), Senandrija
Sakupio: Živko Mandić
NEK SE ZNADE
Ej, mi smo Šokci i rabri junaci
kada cura na nas oka baci.
Ja ju ljubim, usne njene goru,
poljubaca ko vode u morju.
Ej, nigdi sela s toliko junaka
i vršendski lipi divojaka.
Kolo igru, svi se njima divu,
nek se znade da tu Šokci živu.
Orka Bunjevac Kovačević (1904), Vršenda
Sakupio: Živko Mandić
NEKA OBIĆI DUŠNOKA
Već sam celu varmeđu obašo,
lepše selo nigdar nisam našo.
Dušnok mi je najmilije selo
jer u njemu vazda je veselo,
ko da nam je saki dan prošćenje
il Pinkežda il kako kršćenje –
zato neka obići Dušnoka,
tu te čeka Janko i Anoka.
Ivelja Koprivanac (1896), Dušnok
Sakupio: Živko Mandić
U LOTARU DALA SAM BEĆARU
U Lotaru dala sam bećaru
poljub jedan, ej, bar da sam sedam!
Zbog njeg nikud ne bi iz Lotara,
tu mi apo, pa i mama stara.
Vesela je kod nas Šokadija
kad zagajda Krančevićev Mija.
Na Crvenki kola nam se viju,
mame ovam našu momčadiju,
pa još naše lipe djevojane
i svu čeljad iz Male mijane.
Kad sviraju naši tamburaši,
iz Mišljena i fešter dojaši.
Šokci naši idu sa svi strana:
iz Šaroša, Ate i Birjana,
Nijemeta, Salante, Pogana,
pa Semelja, Olasa, Kozara,
iz Udvara, Sukita, Belvara.
Bog otjera sve crne oblake
pa nas gleđe na Crvenki take.
Anica Andrić Šiklošić (1901), Lotar
Sakupio: Živko Mandić
GRGETA GAJDÁS
Ha hiszitek, ti emberek, ha nem,
Lázo Grgetánál különb nincsen;
dudások közt néki nincsen párja,
nála nincs jobb lelkeknek doktora.
Ha a dudán csendesen elkezdi,
sokacoknak szívét felébreszti.
A szép leány, sőt a szép menyecske,
Grgetának igaz kedvelője.
Asszonynépen kívül mind a férfi,
Víg mohácsi legény is szereti.
Nincs édesség, ej, pálinka nélkül,
Nincsen szépség sokac lányok nélkül.
Nem sző, nem fon náluk senki szebben,
a hímzésben éppúgy párjuk nincsen.
A sokacok az Úrnak kedvesek,
minden szívbe bizony beköltöznek.
Ej, Grgeta, kezdjél hát a dalnak,
játssz parasztnak, nem pedig az úrnak.
Mikor a nap készül lenyugodni,
mindenkinek el kell már búcsúzni,
és a kólónk lassan szétszóródik,
minden táncos most haza igyekszik.
Innen-onnan hallasz ifjakat még,
mulatságból nekik sose elég.
Nyugovóra elindul Grgeta,
várja őt is hű asszonya, Beta.
Sokac népem, légy büszke magadra,
Anyanyelved ne felejtsed soha!
Szajcsán Mátyás (1894), Mohács
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
NEM VESZEK EL
Nem veszek el városit,
sem falusi kislányt,
elveszem én az ősszel,
a hegyről a leányt.
Gyermekeink lesznek,
mindegyik dalmata,
fiúk és leányok,
nemzetségünk sarja.
Benkovics Antal (1910), Szentendre
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
HADD TUDJÁK MEG
Ej, sokacok, bátor ifjú valahány,
mikor szemét ránk veti a leány.
Megcsókolom én ajkát erősen,
csókja olyan, mint víz a tengerben.
Ej, nincs is falu ilyen sok ifjúval,
és ennyi szép versendi leánnyal.
Kólót járnak, rajtuk gyönyörködnek,
hadd tudják meg, itt sokacok élnek.
Bunyevác Orka (1904), Versend
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
GYERE EL DUSNOKRA
Már az egész vármegyét bejártam,
de szebb falut én mégsem találtam.
Dusnok maradt legkedvesebb nekem,
mert itt mindig vidámságom lelem,
minden napon mintha búcsú lenne,
keresztelő vagy Pünkösd ünnepe.
Mindezekért gyere el Dusnokra,
vár itt reád Jankó és Anóka.
Koprivánácz István (1896), Dusnok
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó
ÉN LOTHÁRDON A BETYÁRNAK CSÓKOT ADTAM
Én Lothárdon a betyárnak csókot
adtam egyet, aztán bizony hetet!
Őmiatta Lothárdból nem megyek,
itt van apám és mind az öregek.
Víg a sokac, nincsen annak híja,
mikor dudál a Kráncsevics Mija.
A Piroson a kólók forognak,
legényeink mind ide tartanak,
és hozzájuk a szép leányok mind,
Kis-kocsmából az összes nép megint.
Tamburások, a zenét, ha kezdik,
Mislenyből még erdész is érkezik.
Mindenhonnan sokacok eljőnek:
Sarlósról és Átáról, Birjánból,
Németiből, Szalánta-, Pogányból,
Szemelyből és Olaszról, Kozárból,
Udvardról és Szőkédről, Belvárdból.
Jóisten a felleget elhajtja,
így tekint le miránk a Pirosra.
Andrics Anna (1901), Lothárd
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó