A könyvesbolt kirakatában van a plakát. Biztos viccesnek szánták. Mármint, hogy megbolondultak a könyvesek, hiszen ennyi mindent (ennyi oldalt) akarnak adni szinte ingyen.
Alapvető a baj. A könyveknél (se) a mennyiség számít, mondjam? A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. A tengerbe most hanyatlik a Nap, most fut a leggyorsabban vonatunk, most jön a legtöbb, nagy emlékezés. Megáldalak. Alvó szegek a jéghideg homokban. Plakátmagányban ázó éjjelek. Csak pár verssor, nem ezer oldal, de mégis életet, élményt, csodát sugárzó és örök.
Plusz, hülye a reklámozó, mert aki olvasni szokott, aki könyvesbolt előtt megáll, az általában nem vevő az ostoba reklámra (sem). Vajon úgy gondolják-é, hogy nem járok könyvek közé, nem is olvasok, de plakátjuk hatására veszek 1000 oldalt, mert most olcsó a nyári melegben, mint a dinnye?
Apropó dinnye avagy melone. Avagy Melone, ami valami dinnyeízű izé lehet. 100 Ft-ért egy Melone. De 100 Ft-ért a TESCO-ban két Melone! Tehát van valami, ami nekem nem kell, de a kereskedők rám akarják sózni. Ismét hülyének néznek. Ha nem kell, ingyen sem kell. De ezt ők nem értik. Öntik ránk az ostoba, hol eredetibb, hol gagyibb reklámok özönét. Bizonyítják, hogy így nagyobb a vásárlási kedv, a bevétel. De hol vannak azok a számok, amelyek megmutatnák, hogy életünk mennyivel lett silányabb általuk?
(2007)