Bolond Helga
Ha ez szándékos és nemcsak véletlen, nem kell a szünetben átrendezni a színpadot. A teret úgyis a dialógusok, a viszonyok feszítik ki, nem a tárgyak. A második rész jó példa
Írások
Gyüjjön rá!…
Ül két tündér az egymással szembefordított két padon és tündérkedik. Az egyikből ömlik a szó, kápráztat és csillog, szédít és tódít. Álmélkodik a másik, hümmög és csodálkozik, próbál akár közbekérdezni:
A kísértés
Amivel egész életünkben küzdünk. Az erős vágy, olyat tenni, amit nem szabad. Ki hozta a törvényt? Saját magunk, ezért a küzdelem igazi, tragikus, és a győzelemmel mi is veszítünk. Itt
Na’konxipánban hull a hó
Talán nem is lenne szabad kijönni, meghajolni és megköszönni a tapsot. Nem lett volna szabad tapsolni sem. Nakonxipánt láttuk, az őrületet és bódulatot, önmagunkat kívül-belül, a világot, zűrzavarával, hihetetlenül erős
Tücsökdal
A tücsökdalt megszűri a csukott ablak, igen, ez most egy augusztusi napló. Még mindig az ólomsúlyú várakozás, behavazott repülőterek mozdulatlansága. Valami lezárult ismét, egy zárban megfordult a kulcs, hátammal a
A nő
A nő, akinek mosolya napsugár, azt mondja, hogy nem fog szeretni, mert különbözőek vagyunk. A lány, aki napsugár, azt mondja, te napról napra élsz. Nem lenne ez jó, el se
Bach
A korál-előjátékok a lemezjátszón. Hozzád kiáltok Uram, de nem kiált, még le is halkítja hangját, alig hallhatóvá lesz a zene, kápolna a katedrálisok árnyékában, éjszakai égbolt fényei ilyenek, ahogy a
Három festmény Toszkánában
1 Rembrandt egyik öregkori önarcképe az Uffizi-galéria egyik folyosójának végén, két egymásba nyíló szoba közül a hátsóban van. Elsőre ez a festmény ugyanúgy kétdimenziós, mint egy bárhogyan sikerült reprodukció. Elsőre.