Pontosság/Ígéret
A pontosság. Nem kell pontosnak lenni. Mindenki számtalanszor átélte, lehet, sokaknak fel sem tűnik, a mindennapok természetes velejárója lett. Akár rá is kérdezhetsz az időpontra: fölösleges, úgysem tartják be. Ez
Írások
A lépcsőn lemenni
A lépcsőn lemenni, úgy, ahogy még előttünk senki. Hová vezet ez a lépcső? Tudjuk, a föld alá (underground). A művészet a megrendeléssel véget ér. Inkább az élet, mint a megélhetés.
Ezer oldal, négyszáz forintért
A könyvesbolt kirakatában van a plakát. Biztos viccesnek szánták. Mármint, hogy megbolondultak a könyvesek, hiszen ennyi mindent (ennyi oldalt) akarnak adni szinte ingyen. Alapvető a baj. A könyveknél (se) a
Az örökség éve
Manapság sokat hallani arról, hogy új formákat kell keresni az örökség bemutatására is, mert a régiek kiüresedtek és automatizmussá váltak. Elég nagy ostobaság. A hagyomány attól hagyomány, hogy valami múltbeli
Kinek táncolunk?
Jó kérdés. Eszembe jutott néhány dolog. Persze, a közönségnek. A közönség soraiban az ismerősöknek, rokonoknak. De ügyes ez a fiú/lány! – mondják; ja, kérem, a mi fiúnk/lányunk/rokonunk/ismerősünk. Ha fesztivál/más város/külföld,
Nyírség
A Magyar Tánc Napja, így nagy betűkkel, mert rangos eseménye a Pécsi Napoknak. Mi versenyezhet vajon a városban élő kisebbségek sokszínűségével, néha egzotikus másságával, lendületével és lelkesedésével, ami a szigetlakók
Bozsik Yvette: Holtodiglan
(Nézői levél) Gratulálok a „Holtodiglan” c. műhöz, amellyel Pécsett, 2006. szeptember 21-én találkoztam. Kicsit talán szégyen, kicsit balszerencse, de eddig nem láttam a Társulatot. Az első élmény fölkavart és megnyugtatott.
Fekete piros tánc
Igen, ezek lettünk. Üresen fut a filmszalag vége a vetítővásznon, hull felülről a csillámpor, éles fényekben állunk, idegen utcákon, idegen emberek között. De a zenét senki nem veheti el tőlünk,
Mozart: Aqua Toffana
Messziről kell elindulni. Mélyről kell felemelkedni. Az első lépést kell megtenni és az út felfedi magát. De hol van az a messzeség? Meddig merüljünk a súlyos és néma vizekbe? Hogyan
Az örök Kalotaszeg
Pompás magyarok, templomból jövet, Mentek át a Kalota folyón S a hidat fényben majdnem fölemelte Az ölelő, júniusi nap. Nem kritika, méltatás. Annak, aki méltó rá. Küldöm, aki érti. Tiszta