A mészáros álma
Mindegy, hogy az alap az MI-től ered, az ötlet saját. Világunk kampóira felakasztva lógunk, megcsonkítva, egy tömegben, színes magányban. Rettenetes ez a mozdulatlan, esemény utáni csend. Térben vagyunk, körüljárhatók vagyunk,
Tanac
Mindegy, hogy az alap az MI-től ered, az ötlet saját. Világunk kampóira felakasztva lógunk, megcsonkítva, egy tömegben, színes magányban. Rettenetes ez a mozdulatlan, esemény utáni csend. Térben vagyunk, körüljárhatók vagyunk,
Nemsokára hazaérünk. Tudjuk az utat, a meredek lejtőnél fordul majd jobbra, a három fánál, szemben a fogadóval, ami előtt a tűz ég. A tűz körül emberek, a reccsenő, pattogó fát
A kő az úton, amely éjszakánként sír. Csak emlékezetből idézve, nem betűhíven. Ott, azon az úton, abban a japán középkorban, szörnyű dolog történt: ártatlanokat, asszonyt és gyermeket ölt egy bandita.
Fel sem fogható, milyen parányiak vagyunk. Iszonyatos méretek, iszonyatos távolságok. Nem létezik hasonlat, ez elgondolkodtató. Mekkora egy porszem a Földhöz képest? Élünk egy porszem felszínén. Az Univerzum szinte üres. Ugyanakkor
Új kell, a régi nem jó. Már megírtam, hogy ez nem igaz. A régi lehet jó, és lehet rossz. Ez a hatalmas vágy az újra, arra, ami még nem volt,
A hagyománytól vagyunk mások, mint a többiek. A hagyományba beleértem a nyelvet, a dialektusokat, a szokásokat, a történeteket és a történelmet, a dalt, a zenét és a táncot. Mindezeknek a
Weiszmüller úr minden reggel ott áll üzletének ajtajában az Ágoston téren. Frissen borotválkozva, kifogástalan a vasalt nadrág és az ing. A téren van egy régi templom, hosszú árnyékot vet az
Talán húsz lehettem, amikor Szvjatoszlav Richter Pécsett koncertet adott a Liszt-teremben. Ott voltam. Nem volt olyan szerencsém, hogy megérinthessem, mint a képen Kocsis Zoltán teszi, harminchárom évesen, mégis velem egyidősen.