Írások

A mészáros álma

Mindegy, hogy az alap az MI-től ered, az ötlet saját. Világunk kampóira felakasztva lógunk, megcsonkítva, egy tömegben, színes magányban. Rettenetes ez a mozdulatlan, esemény utáni csend. Térben vagyunk, körüljárhatók vagyunk,

Whitman

Now while I sat in the day, and look’d forth, In the close of the day, with its light, and the fields of spring, and the farmer preparing his crops,

A madár

A sarlósfecske szinte sosem száll le, egész életét a magasban tölti. Kivétel az utódok fölnevelése, az mégsem megy a levegőégben. Ha egyszer mégis földre kényszerül, az a halál, mert felszállni

A kő

A kő az úton, amely éjszakánként sír. Csak emlékezetből idézve, nem betűhíven. Ott, azon az úton, abban a japán középkorban, szörnyű dolog történt: ártatlanokat, asszonyt és gyermeket ölt egy bandita.

Film az univerzumról

Fel sem fogható, milyen parányiak vagyunk. Iszonyatos méretek, iszonyatos távolságok. Nem létezik hasonlat, ez elgondolkodtató. Mekkora egy porszem a Földhöz képest? Élünk egy porszem felszínén. Az Univerzum szinte üres. Ugyanakkor

Hagyomány

A hagyománytól vagyunk mások, mint a többiek. A ha­gyományba beleértem a nyelvet, a dialektusokat, a szokásokat, a történeteket és a történelmet, a dalt, a zenét és a táncot. Mind­ezeknek a

Táncszínház

Talán húsz lehettem, amikor Szvjatoszlav Richter Pé­csett koncertet adott a Liszt-teremben. Ott voltam. Nem volt olyan szerencsém, hogy megérinthessem, mint a képen Kocsis Zoltán teszi, harminchárom évesen, mégis velem egyidősen.