Írások

A madár

A sarlósfecske szinte sosem száll le, egész életét a magasban tölti. Kivétel az utódok fölnevelése, az mégsem megy a levegőégben. Ha egyszer mégis földre kényszerül, az a halál, mert felszállni

A kő

A kő az úton, amely éjszakánként sír. Csak emlékezetből idézve, nem betűhíven. Ott, azon az úton, abban a japán középkorban, szörnyű dolog történt: ártatlanokat, asszonyt és gyermeket ölt egy bandita.

Film az univerzumról

Fel sem fogható, milyen parányiak vagyunk. Iszonyatos méretek, iszonyatos távolságok. Nem létezik hasonlat, ez elgondolkodtató. Mekkora egy porszem a Földhöz képest? Élünk egy porszem felszínén. Az Univerzum szinte üres. Ugyanakkor

Hagyomány

A hagyománytól vagyunk mások, mint a többiek. A ha­gyományba beleértem a nyelvet, a dialektusokat, a szokásokat, a történeteket és a történelmet, a dalt, a zenét és a táncot. Mind­ezeknek a

Táncszínház

Talán húsz lehettem, amikor Szvjatoszlav Richter Pé­csett koncertet adott a Liszt-teremben. Ott voltam. Nem volt olyan szerencsém, hogy megérinthessem, mint a képen Kocsis Zoltán teszi, harminchárom évesen, mégis velem egyidősen.

Nevek

A rádióműsor Nagy Lászlóval indul. A költővel, aki versét mondja: Gyönyörűm, te segíts engem! Minden szó, minden hangsúly hiteles és felkavaró. Aztán Nagy László beszél, a kézilabdás világnagyság, győztes meccs

A finn erő

Elmúlt már 2010, halványulnak a kulturális főváros emlékei, éppígy a mosolygós portré a város egyik, szégyenfoltnak számító telkének házfalán. Bogányi karmester Finnországból érkezett akkor a helyi filharmonikusok élére és a