Vidék
Aki ezt csinálta, átélte, mind tudja. Ha még eredeti (vagy ahhoz nagyon közel álló) folklórral akar valaki találkozni, szó szerint hosszú az út. Nem turistáknak való vidék. Már jó ideje
Tanac
A templomajtó mellett, a külső falak tövében van egy zug, ahol határozottan érezni az eukaliptusz illatát. Többezer kilométer, többezer év, tehát lehetetlen, mégis igaz. Ezeket a falakat háromszáz évvel ezelőtt
Csak végig kell menni azokon az utcákon. Hunyadi, Magaslati. Hunyadi út. A város központjából a Pálosokig. Útközben a meredek Péter utca, jobbra. Remete Szent Pál és Péter. Péter, hol vagy?
„Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon” (Lautréamont) Az egykori Budai kaszinó szépen felújított termeiben ülünk, teltházas koncerten. Azért termeiben, mert az eseményeket egy kisebb teremben
Négy kis asztal, az októberi, késő délutáni napfényben. Bentről kiszűrődik az orgonaszó, a hívek éneke. Mi, a régi emberek, tudjuk a szót, tudjuk az igét, a szertartást. Mi lesz a
Lefelé az utcán, ami a tengerhez visz. Napfényes az idő, az utca kövéről visszaverődve szinte vakít a fény. Még pár lépés. Igen, az a bolt jobbra, a halcsarnok a jellegzetes
„A Sevdalinka az, amikor apa énekel és sír.” Egy olyan esten vagyunk, ahol dalok hangzanak el egykori boszniai kávéházakból. Vagyunk úgy negyvenen, nézők-hallgatók, ülve, álldogálva, a pulthoz támaszkodva, pohárral a