Agapé
Négy kis asztal, az októberi, késő délutáni napfényben. Bentről kiszűrődik az orgonaszó, a hívek éneke. Mi, a régi emberek, tudjuk a szót, tudjuk az igét, a szertartást. Mi lesz a
Írások
Zene
Nagyon jó. Végy egy táncritmust, vegyél sok dallamot, amiket hajdan egy tánchoz játszottak. Indulj el a lényeggel, a maggal, ami három hang. Rajzolj három vonalat a vászonra. Vedd tudásodat, hang-emlékeidet,
Lefelé az utcán
Lefelé az utcán, ami a tengerhez visz. Napfényes az idő, az utca kövéről visszaverődve szinte vakít a fény. Még pár lépés. Igen, az a bolt jobbra, a halcsarnok a jellegzetes
Színjáték
Színjáték. Színjáték! Ó, emberek, mi lehet nemesebb, mint holt költők holt szavaiba újra életet lehelni? Akár füsttel és mágiával, a szavak és a tánc varázslatával, ahogy a darab végén! Elveszítettük
Sevdalinka
„A Sevdalinka az, amikor apa énekel és sír.” Egy olyan esten vagyunk, ahol dalok hangzanak el egykori boszniai kávéházakból. Vagyunk úgy negyvenen, nézők-hallgatók, ülve, álldogálva, a pulthoz támaszkodva, pohárral a
Három
Emlékezésünk: jelen a múltról. Szemléletünk: jelen a jelenről. Várakozásunk: jelen a jövőről. (Szent Ágoston) (2023)
A két angyal
A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Leírni a leírhatatlant. Elmondani, ami nem elmondható, csak közelítés, körülírás, érzés, élmény, látomás, megérzés, hangulat, értelmezés, asszociáció.
A jó ebéd
A jó ebéd azzal kezdődik, hogy Sanyi bácsi, az üzletvezető, felkel vasárnap reggel, megmosakszik, borotválkozik, tiszta, vasalt inget húz és nyakkendőt köt. Margit néni, a felesége, is a szebb, vasárnapi
A mészáros álma
Mindegy, hogy az alap az MI-től ered, az ötlet saját. Világunk kampóira felakasztva lógunk, megcsonkítva, egy tömegben, színes magányban. Rettenetes ez a mozdulatlan, esemény utáni csend. Térben vagyunk, körüljárhatók vagyunk,
Whitman
Now while I sat in the day, and look’d forth, In the close of the day, with its light, and the fields of spring, and the farmer preparing his crops,