Vidék
Aki ezt csinálta, átélte, mind tudja. Ha még eredeti (vagy ahhoz nagyon közel álló) folklórral akar valaki találkozni, szó szerint hosszú az út. Nem turistáknak való vidék. Már jó ideje
Kategória: tánc
Ókútból friss víz
„Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon” (Lautréamont) Az egykori Budai kaszinó szépen felújított termeiben ülünk, teltházas koncerten. Azért termeiben, mert az eseményeket egy kisebb teremben
Allegro barbaro
A koncert vége felé vagyunk. Jandó meggörnyedve – szinte magába roskadva – ül a zongoraszéken, bal keze a kottatartó előtt, a zongorán. Tőle alig pár lépésre a Muzsikás játssza eredetiben
A gyimesi út
Egyszer ezt is meg kellett írni. 1988 júliusában a pécsi KISZÖV Néptáncegyüttessel a 30 éves műsorra készültünk. Csak egy-másfél éve voltam az együttes tagja, de jól éreztem magam, még ha
Magas a tavankuti temlom tornya
Magas a tavankuti (Tavankut, Szerbia) templom tornya és hatalmas maga a templom is. Messzire elhallatszik a harangszó, amire szükség is van, hiszen a tanyavilág, amelynek centrumában a százéves templom áll,
Táncoló egyetem
Megint ugyanazt mondom, már unalmas nekem is. Azt mondom, hogy ostobák vagyunk. Van nekünk minden, hagyomány, kincsek, zenék, táncok, de nem kell. Inkább kell a másé. Nem értem. Lehet, hogy
Faunok délutánja
Drága Rousseau, lásd eljöttünk mind Delaunay, a felesége, Queval úr és magam Engedd poggyászunkat vám nélkül az égbe Hoztunk neked festéket, ecseteket és vásznat Hogy az égi fényben szent szabadidődet
Kinek táncolunk?
Jó kérdés. Eszembe jutott néhány dolog. Persze, a közönségnek. A közönség soraiban az ismerősöknek, rokonoknak. De ügyes ez a fiú/lány! – mondják; ja, kérem, a mi fiúnk/lányunk/rokonunk/ismerősünk. Ha fesztivál/más város/külföld,
Nyírség
A Magyar Tánc Napja, így nagy betűkkel, mert rangos eseménye a Pécsi Napoknak. Mi versenyezhet vajon a városban élő kisebbségek sokszínűségével, néha egzotikus másságával, lendületével és lelkesedésével, ami a szigetlakók
Bozsik Yvette: Holtodiglan
(Nézői levél) Gratulálok a „Holtodiglan” c. műhöz, amellyel Pécsett, 2006. szeptember 21-én találkoztam. Kicsit talán szégyen, kicsit balszerencse, de eddig nem láttam a Társulatot. Az első élmény fölkavart és megnyugtatott.