Drága Rousseau, lásd eljöttünk mind Delaunay, a felesége, Queval úr és magam Engedd poggyászunkat vám nélkül az égbe Hoztunk neked festéket, ecseteket és vásznat Hogy az égi fényben szent szabadidődet

TovábbFaunok délutánja

Jó kérdés. Eszembe jutott néhány dolog. Persze, a közönségnek. A közönség soraiban az ismerősöknek, rokonoknak. De ügyes ez a fiú/lány! – mondják; ja, kérem, a mi fiúnk/lányunk/rokonunk/ismerősünk. Ha fesztivál/más város/külföld,

TovábbKinek táncolunk?

A Magyar Tánc Napja, így nagy betűkkel, mert rangos ese­ménye a Pécsi Napoknak. Mi versenyezhet vajon a városban élő kisebbségek sokszínűségével, néha egzotikus másságával, lendületével és lelkesedésével, ami a szigetlakók

TovábbNyírség

(Nézői levél) Gratulálok a „Holtodiglan” c. műhöz, amellyel Pécsett, 2006. szeptember 21-én találkoztam. Kicsit talán szégyen, kicsit balszerencse, de eddig nem láttam a Társulatot. Az első élmény fölkavart és megnyugtatott.

TovábbBozsik Yvette: Holtodiglan

Igen, ezek lettünk. Üresen fut a filmszalag vége a vetítővásznon, hull felülről a csillámpor, éles fényekben állunk, idegen utcákon, idegen emberek között. De a zenét senki nem veheti el tőlünk,

TovábbFekete piros tánc

Igazságos düh. Se csók, se bók, csak jönnek a látogatók. A nemkívánatos vendégek, akikből zsarnokaink lesznek. Érzéket­lenségük az otromba zsáké. A küzdelem eleve reménytelen, de ha reménytelen a Lehetetlen, elbukásunk

TovábbSzabad a tánc