Vidék
Aki ezt csinálta, átélte, mind tudja. Ha még eredeti (vagy ahhoz nagyon közel álló) folklórral akar valaki találkozni, szó szerint hosszú az út. Nem turistáknak való vidék. Már jó ideje
Tanac
„Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon” (Lautréamont) Az egykori Budai kaszinó szépen felújított termeiben ülünk, teltházas koncerten. Azért termeiben, mert az eseményeket egy kisebb teremben
Magas a tavankuti (Tavankut, Szerbia) templom tornya és hatalmas maga a templom is. Messzire elhallatszik a harangszó, amire szükség is van, hiszen a tanyavilág, amelynek centrumában a százéves templom áll,
Megint ugyanazt mondom, már unalmas nekem is. Azt mondom, hogy ostobák vagyunk. Van nekünk minden, hagyomány, kincsek, zenék, táncok, de nem kell. Inkább kell a másé. Nem értem. Lehet, hogy
Drága Rousseau, lásd eljöttünk mind Delaunay, a felesége, Queval úr és magam Engedd poggyászunkat vám nélkül az égbe Hoztunk neked festéket, ecseteket és vásznat Hogy az égi fényben szent szabadidődet
Jó kérdés. Eszembe jutott néhány dolog. Persze, a közönségnek. A közönség soraiban az ismerősöknek, rokonoknak. De ügyes ez a fiú/lány! – mondják; ja, kérem, a mi fiúnk/lányunk/rokonunk/ismerősünk. Ha fesztivál/más város/külföld,
(Nézői levél) Gratulálok a „Holtodiglan” c. műhöz, amellyel Pécsett, 2006. szeptember 21-én találkoztam. Kicsit talán szégyen, kicsit balszerencse, de eddig nem láttam a Társulatot. Az első élmény fölkavart és megnyugtatott.
Igen, ezek lettünk. Üresen fut a filmszalag vége a vetítővásznon, hull felülről a csillámpor, éles fényekben állunk, idegen utcákon, idegen emberek között. De a zenét senki nem veheti el tőlünk,
Pompás magyarok, templomból jövet, Mentek át a Kalota folyón S a hidat fényben majdnem fölemelte Az ölelő, júniusi nap. Nem kritika, méltatás. Annak, aki méltó rá. Küldöm, aki érti. Tiszta