Lefelé az utcán
Lefelé az utcán, ami a tengerhez visz. Napfényes az idő, az utca kövéről visszaverődve szinte vakít a fény. Még pár lépés. Igen, az a bolt jobbra, a halcsarnok a jellegzetes
Tanac
Lefelé az utcán, ami a tengerhez visz. Napfényes az idő, az utca kövéről visszaverődve szinte vakít a fény. Még pár lépés. Igen, az a bolt jobbra, a halcsarnok a jellegzetes
A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Leírni a leírhatatlant. Elmondani, ami nem elmondható, csak közelítés, körülírás, érzés, élmény, látomás, megérzés, hangulat, értelmezés, asszociáció.
Fel sem fogható, milyen parányiak vagyunk. Iszonyatos méretek, iszonyatos távolságok. Nem létezik hasonlat, ez elgondolkodtató. Mekkora egy porszem a Földhöz képest? Élünk egy porszem felszínén. Az Univerzum szinte üres. Ugyanakkor
Weiszmüller úr minden reggel ott áll üzletének ajtajában az Ágoston téren. Frissen borotválkozva, kifogástalan a vasalt nadrág és az ing. A téren van egy régi templom, hosszú árnyékot vet az
Magas a tavankuti (Tavankut, Szerbia) templom tornya és hatalmas maga a templom is. Messzire elhallatszik a harangszó, amire szükség is van, hiszen a tanyavilág, amelynek centrumában a százéves templom áll,
USA. Ebben az országban rend van. Igen, láttam a városok szélét is, a szemetet is, az összefirkált épületeket, de nem az a jellemző. Most épp vonaton ülünk, Harrisburg-ból (PA) New