Színjáték. Színjáték! Ó, emberek, mi lehet nemesebb, mint holt költők holt szavaiba újra életet lehelni? Akár füsttel és mágiával, a szavak és a tánc varázslatával, ahogy a darab végén! Elveszítettük

TovábbSzínjáték

Emlékezésünk: jelen a múltról. Szemléletünk: jelen a jelenről. Várakozásunk: jelen a jövőről. (Szent Ágoston) (2023)

Mindegy, hogy az alap az MI-től ered, az ötlet saját. Világunk kampóira felakasztva lógunk, megcsonkítva, egy tömegben, színes magányban. Rettenetes ez a mozdulatlan, esemény utáni csend. Térben vagyunk, körüljárhatók vagyunk,

TovábbA mészáros álma

Miért fontos Körte könyve? Miért nem magánügy, hogy hány keszeget fogott, hogy látott-e vízisiklót, hogy belelépett-e a libaszarba? A válasz: mert a Szigetközi Körténetek mindannyiunkról szól, a gyermekkor végéről, a

TovábbKörte ír

Now while I sat in the day, and look’d forth, In the close of the day, with its light, and the fields of spring, and the farmer preparing his crops,

TovábbWhitman

Nemsokára hazaérünk. Tudjuk az utat, a meredek lejtőnél fordul majd jobbra, a három fánál, szemben a fogadóval, ami előtt a tűz ég. A tűz körül emberek, a reccsenő, pattogó fát

TovábbVadászok a hóban

Talán húsz lehettem, amikor Szvjatoszlav Richter Pé­csett koncertet adott a Liszt-teremben. Ott voltam. Nem volt olyan szerencsém, hogy megérinthessem, mint a képen Kocsis Zoltán teszi, harminchárom évesen, mégis velem egyidősen.

TovábbTáncszínház

Tanárképző Főiskola, Pécs, 1972-77. Hogy a négyéves képzésből hogyan tudtam öt évet csinálni, hagyjuk (nem a jegye­ken múlott). Az udvar közepén szénhalmok, kora ősz van vagy már tél eleje, kollégista

TovábbSándor György remix