Színjáték
Színjáték. Színjáték! Ó, emberek, mi lehet nemesebb, mint holt költők holt szavaiba újra életet lehelni? Akár füsttel és mágiával, a szavak és a tánc varázslatával, ahogy a darab végén! Elveszítettük
Kategória: művészet
Három
Emlékezésünk: jelen a múltról. Szemléletünk: jelen a jelenről. Várakozásunk: jelen a jövőről. (Szent Ágoston) (2023)
A mészáros álma
Mindegy, hogy az alap az MI-től ered, az ötlet saját. Világunk kampóira felakasztva lógunk, megcsonkítva, egy tömegben, színes magányban. Rettenetes ez a mozdulatlan, esemény utáni csend. Térben vagyunk, körüljárhatók vagyunk,
Whitman
Now while I sat in the day, and look’d forth, In the close of the day, with its light, and the fields of spring, and the farmer preparing his crops,
Vadászok a hóban
Nemsokára hazaérünk. Tudjuk az utat, a meredek lejtőnél fordul majd jobbra, a három fánál, szemben a fogadóval, ami előtt a tűz ég. A tűz körül emberek, a reccsenő, pattogó fát
A kő
A kő az úton, amely éjszakánként sír. Csak emlékezetből idézve, nem betűhíven. Ott, azon az úton, abban a japán középkorban, szörnyű dolog történt: ártatlanokat, asszonyt és gyermeket ölt egy bandita.
Táncszínház
Talán húsz lehettem, amikor Szvjatoszlav Richter Pécsett koncertet adott a Liszt-teremben. Ott voltam. Nem volt olyan szerencsém, hogy megérinthessem, mint a képen Kocsis Zoltán teszi, harminchárom évesen, mégis velem egyidősen.
Sándor György remix
Tanárképző Főiskola, Pécs, 1972-77. Hogy a négyéves képzésből hogyan tudtam öt évet csinálni, hagyjuk (nem a jegyeken múlott). Az udvar közepén szénhalmok, kora ősz van vagy már tél eleje, kollégista
Tanguy
Túl a valóságon. A tudat felett lebegve. Avagy leszállás a mélybe, s mintegy álomból felhozni mindazt, ami addig nem volt. Soha nem volt formák, soha nem volt színekben. Testünk törékeny,
A lépcsőn lemenni
A lépcsőn lemenni, úgy, ahogy még előttünk senki. Hová vezet ez a lépcső? Tudjuk, a föld alá (underground). A művészet a megrendeléssel véget ér. Inkább az élet, mint a megélhetés.