Ókútból friss víz
„Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon” (Lautréamont) Az egykori Budai kaszinó szépen felújított termeiben ülünk, teltházas koncerten. Azért termeiben, mert az eseményeket egy kisebb teremben
Tanac
„Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon” (Lautréamont) Az egykori Budai kaszinó szépen felújított termeiben ülünk, teltházas koncerten. Azért termeiben, mert az eseményeket egy kisebb teremben
Mindegy, hogy az alap az MI-től ered, az ötlet saját. Világunk kampóira felakasztva lógunk, megcsonkítva, egy tömegben, színes magányban. Rettenetes ez a mozdulatlan, esemény utáni csend. Térben vagyunk, körüljárhatók vagyunk,
Nemsokára hazaérünk. Tudjuk az utat, a meredek lejtőnél fordul majd jobbra, a három fánál, szemben a fogadóval, ami előtt a tűz ég. A tűz körül emberek, a reccsenő, pattogó fát
A kő az úton, amely éjszakánként sír. Csak emlékezetből idézve, nem betűhíven. Ott, azon az úton, abban a japán középkorban, szörnyű dolog történt: ártatlanokat, asszonyt és gyermeket ölt egy bandita.
Talán húsz lehettem, amikor Szvjatoszlav Richter Pécsett koncertet adott a Liszt-teremben. Ott voltam. Nem volt olyan szerencsém, hogy megérinthessem, mint a képen Kocsis Zoltán teszi, harminchárom évesen, mégis velem egyidősen.
Tanárképző Főiskola, Pécs, 1972-77. Hogy a négyéves képzésből hogyan tudtam öt évet csinálni, hagyjuk (nem a jegyeken múlott). Az udvar közepén szénhalmok, kora ősz van vagy már tél eleje, kollégista