Lassú szem

Persze, az én szemem már nem olyan, mint régen, pláne nem olyan, mint a mai fiataloké. Nem olyan gyors. Elég gyors azért ahhoz, hogy fölfedezze, mi rejlik ebben az iszonyú

Interjú

A rádióban és a tévében is, egyre gyakrabban látom, hallom, hogy egyszerűen nem hagyják a másik embert beszélni. Belevágnak a szavába, pofátlanul, erőszakosan. Naná, hogy sokszor éppen azt akarta a

Gyermekkor

Először felfedező akartam lenni. A Verne-könyvek, Hatteras kapitány, Livingstone, Magellán, a Jóreménység foka, küzdelem az elemekkel, a vademberekkel, és győzni, elérni, megmutatni. Aztán vadász. Lehetőleg Afrikában vagy az Amazonas mentén.

Föld

Késő délután kimentem a földre. A föld a kert végében kezdődik és tart ki egészen a dűlőútig. Olyan jó 200 méter hosszú lehet és 20 méter széles, igazi nadrágszíj-parcella. Július

Rosszkedvünk tele

Mindig van lejjebb. Most a GépMikulás a Plázában a következő lépcsőfok. A gyerekek döbbenten nézik. Emberméretű. Karját ölelően kitárja, enyhén jobbra-balra dülöngél, még talán morog is magában, mint egy betépett

Ünnep

Igen, tudom. Vannak ennél sokkal súlyosabb dolgok, nemsokára a puszta életünkért fogunk küzdeni az ellenségünkké tett természet, az általunk alkotott tökéletlen világ és a többi emberrel szemben, akik valamilyen nagyon