Táncoló egyetem
Megint ugyanazt mondom, már unalmas nekem is. Azt mondom, hogy ostobák vagyunk. Van nekünk minden, hagyomány, kincsek, zenék, táncok, de nem kell. Inkább kell a másé. Nem értem. Lehet, hogy
Kategória: fanyar füst
Gyermekkor
Először felfedező akartam lenni. A Verne-könyvek, Hatteras kapitány, Livingstone, Magellán, a Jóreménység foka, küzdelem az elemekkel, a vademberekkel, és győzni, elérni, megmutatni. Aztán vadász. Lehetőleg Afrikában vagy az Amazonas mentén.
Föld
Késő délután kimentem a földre. A föld a kert végében kezdődik és tart ki egészen a dűlőútig. Olyan jó 200 méter hosszú lehet és 20 méter széles, igazi nadrágszíj-parcella. Július
Rosszkedvünk tele
Mindig van lejjebb. Most a GépMikulás a Plázában a következő lépcsőfok. A gyerekek döbbenten nézik. Emberméretű. Karját ölelően kitárja, enyhén jobbra-balra dülöngél, még talán morog is magában, mint egy betépett
Ünnep
Igen, tudom. Vannak ennél sokkal súlyosabb dolgok, nemsokára a puszta életünkért fogunk küzdeni az ellenségünkké tett természet, az általunk alkotott tökéletlen világ és a többi emberrel szemben, akik valamilyen nagyon
Mert hülye azért nem vagyok
Az üzletlánc legújabb reklámjából: „Hatalmas alacsony árak!” Röhögtem egyet, aztán rájöttem, hogy magamon nevetek. Önmagamon, aki bedől az ostoba vagy akár kifinomult reklámoknak, és besétál a cég boltjaiba. Már csak
Pontosság/Ígéret
A pontosság. Nem kell pontosnak lenni. Mindenki számtalanszor átélte, lehet, sokaknak fel sem tűnik, a mindennapok természetes velejárója lett. Akár rá is kérdezhetsz az időpontra: fölösleges, úgysem tartják be. Ez
Ezer oldal, négyszáz forintért
A könyvesbolt kirakatában van a plakát. Biztos viccesnek szánták. Mármint, hogy megbolondultak a könyvesek, hiszen ennyi mindent (ennyi oldalt) akarnak adni szinte ingyen. Alapvető a baj. A könyveknél (se) a
Az örökség éve
Manapság sokat hallani arról, hogy új formákat kell keresni az örökség bemutatására is, mert a régiek kiüresedtek és automatizmussá váltak. Elég nagy ostobaság. A hagyomány attól hagyomány, hogy valami múltbeli
Falun
Fanyar füst száll az októberi kertek fölött és megszűri a késő délutáni napfényt. Füvek, fák zöld ereje kimerülőben, de még mindig ezer árnyalat, ahogy az udvar hosszában végigtekint az ember.