Rovar az ablak üvegén
Kívül ott a világ, a jól ismert, ezerszer bejárt/berepült. Az otthonos útvonalak, helyek, sőt maga az otthon. Egy lépésre, egy szárnybillentésre ott van és mégis lehetetlen. A sima és hideg
Tanac
Kívül ott a világ, a jól ismert, ezerszer bejárt/berepült. Az otthonos útvonalak, helyek, sőt maga az otthon. Egy lépésre, egy szárnybillentésre ott van és mégis lehetetlen. A sima és hideg
A kő az úton, amely éjszakánként sír. Csak emlékezetből idézve, nem betűhíven. Ott, azon az úton, abban a japán középkorban, szörnyű dolog történt: ártatlanokat, asszonyt és gyermeket ölt egy bandita.
Új kell, a régi nem jó. Már megírtam, hogy ez nem igaz. A régi lehet jó, és lehet rossz. Ez a hatalmas vágy az újra, arra, ami még nem volt,
A hagyománytól vagyunk mások, mint a többiek. A hagyományba beleértem a nyelvet, a dialektusokat, a szokásokat, a történeteket és a történelmet, a dalt, a zenét és a táncot. Mindezeknek a
Elmúlt már 2010, halványulnak a kulturális főváros emlékei, éppígy a mosolygós portré a város egyik, szégyenfoltnak számító telkének házfalán. Bogányi karmester Finnországból érkezett akkor a helyi filharmonikusok élére és a
Csáó, büdös csicska geci! – ordít egy fiatalember Pécs belvárosában, a turisták által leginkább látogatott Király utcában. Igaz, még csak reggel 9 körül az idő, talán ha egy féltucat külföldi
A pörgős, késő délutáni rádióműsorban a Nyomorultak musical-változatának gyerekszereplőjét kérdezgeti a riporter. Megegyeznek, hogy Gavroche szerepét szinte rászabták, ezért meg azért. Aztán jön valami. – Olvastad már a könyvet? –
Messze a várostól, plázától, lámpaerdőtől. Itt csönd van, a tavaszi levegő enyhén áramlik a csillagok alatt, itt, a faluban. Jobban mondva, a falu szélén, ahol már magányos villanykörte sincs, csak
Persze, az én szemem már nem olyan, mint régen, pláne nem olyan, mint a mai fiataloké. Nem olyan gyors. Elég gyors azért ahhoz, hogy fölfedezze, mi rejlik ebben az iszonyú
A rádióban és a tévében is, egyre gyakrabban látom, hallom, hogy egyszerűen nem hagyják a másik embert beszélni. Belevágnak a szavába, pofátlanul, erőszakosan. Naná, hogy sokszor éppen azt akarta a