Négy kis asztal, az októberi, késő délutáni napfényben. Bentről kiszűrődik az orgonaszó, a hívek éneke. Mi, a régi emberek, tudjuk a szót, tudjuk az igét, a szertartást. Mi lesz a

TovábbAgapé

A kezük még erős. Ők az utolsók. Ott élnek ezekben az Isten háta mögötti falvakban, ahová napjában kétszer jön a busz. Ott ülnek a ragyogó, koranyári napsütésben a padokon, a

TovábbA mi öregjeink

Az országutak nagy utazóinak a fogadók voltak a szigetek. Enyhet, életet, mindent jelentettek azok az egyszerű épületek, belsejükben a hasonlóan egyszerű, bár sokat-látott emberekkel. És voltak a fogadóknak jeles napjai

TovábbFogadók

A kő az úton, amely éjszakánként sír. Csak emlékezetből idézve, nem betűhíven. Ott, azon az úton, abban a japán középkorban, szörnyű dolog történt: ártatlanokat, asszonyt és gyermeket ölt egy bandita.

TovábbA kő

Új kell, a régi nem jó. Már megírtam, hogy ez nem igaz. A régi lehet jó, és lehet rossz. Ez a hatalmas vágy az újra, arra, ami még nem volt,

TovábbCaligula utódai

A hagyománytól vagyunk mások, mint a többiek. A ha­gyományba beleértem a nyelvet, a dialektusokat, a szokásokat, a történeteket és a történelmet, a dalt, a zenét és a táncot. Mind­ezeknek a

TovábbHagyomány

Elmúlt már 2010, halványulnak a kulturális főváros emlékei, éppígy a mosolygós portré a város egyik, szégyenfoltnak számító telkének házfalán. Bogányi karmester Finnországból érkezett akkor a helyi filharmonikusok élére és a

TovábbA finn erő

Csáó, büdös csicska geci! – ordít egy fiatalember Pécs belvárosában, a turisták által leginkább látogatott Király utcában. Igaz, még csak reggel 9 körül az idő, talán ha egy féltucat külföldi

TovábbVízválasztó

A pörgős, késő délutáni rádióműsorban a Nyomorultak musical-változatának gyerekszereplőjét kérdezgeti a riporter. Megegyeznek, hogy Gavroche szerepét szinte rászabták, ezért meg azért. Aztán jön valami. – Olvastad már a könyvet? –

TovábbKirészletezi

Messze a várostól, plázától, lámpaerdőtől. Itt csönd van, a tavaszi levegő enyhén áramlik a csillagok alatt, itt, a faluban. Jobban mondva, a falu szélén, ahol már magányos villanykörte sincs, csak

TovábbFölemelni fejünket