A sziget
Ezt a szigetet nem veszi körül tenger. Legfeljebb tengeri… Az ország déli részén vagyunk, közel a szerb határhoz. Kukorica- és gabonaföldek, hepehupás országút, kilométereken keresztül. A nagy hőségben alig mozdul
Szerző: admin
A mi zenénk
Kétszázezer. A Muzsikás Együttes nevében Hamar Dániel mondja ezt a számot a mikrofonba, mint az eddig felgyűjtött magyar dalok és zenék számát. A kincs, amiről – anyanyelvünk mellett – bárhol
Amerikai napló
USA. Ebben az országban rend van. Igen, láttam a városok szélét is, a szemetet is, az összefirkált épületeket, de nem az a jellemző. Most épp vonaton ülünk, Harrisburg-ból (PA) New
A kert
A Csorba-kertben bolyhos délután volt./Aludt talán a gazda, és a fák/valamit éppen tárgyaltak az éggel,/ősz volt, hiány s nem híja semminek. Félrehúzom a függönyt. Az ablakom a Csorba-kertre néz. Nem
Táncoló egyetem
Megint ugyanazt mondom, már unalmas nekem is. Azt mondom, hogy ostobák vagyunk. Van nekünk minden, hagyomány, kincsek, zenék, táncok, de nem kell. Inkább kell a másé. Nem értem. Lehet, hogy
Gyermekkor
Először felfedező akartam lenni. A Verne-könyvek, Hatteras kapitány, Livingstone, Magellán, a Jóreménység foka, küzdelem az elemekkel, a vademberekkel, és győzni, elérni, megmutatni. Aztán vadász. Lehetőleg Afrikában vagy az Amazonas mentén.
Jegyzet, tenger után
Volt itt egy csomó dolog, hát nem írtam sokáig. Most is csak a tenger meg a fák miatt. Este volt, mögöttünk sok száz kilométer, elgyötörten másztunk ki az autóból, és
Föld
Késő délután kimentem a földre. A föld a kert végében kezdődik és tart ki egészen a dűlőútig. Olyan jó 200 méter hosszú lehet és 20 méter széles, igazi nadrágszíj-parcella. Július
Gyertek, testvéreim
Gyertek, testvéreim, induljunk. Testvéreim az Úrban. Pásztorok vagyunk, a kifelé fordított subák fehéren villognak az éjszakában. Fényesek vagyunk, a súlyos csizmáktól a báránybőr kucsmákig, dudaszó kísér minket, kicsi templomot viszünk,
Rosszkedvünk tele
Mindig van lejjebb. Most a GépMikulás a Plázában a következő lépcsőfok. A gyerekek döbbenten nézik. Emberméretű. Karját ölelően kitárja, enyhén jobbra-balra dülöngél, még talán morog is magában, mint egy betépett