Tanac
Fel sem fogható, milyen parányiak vagyunk. Iszonyatos méretek, iszonyatos távolságok. Nem létezik hasonlat, ez elgondolkodtató. Mekkora egy porszem a Földhöz képest? Élünk egy porszem felszínén. Az Univerzum szinte üres. Ugyanakkor
Új kell, a régi nem jó. Már megírtam, hogy ez nem igaz. A régi lehet jó, és lehet rossz. Ez a hatalmas vágy az újra, arra, ami még nem volt,
A hagyománytól vagyunk mások, mint a többiek. A hagyományba beleértem a nyelvet, a dialektusokat, a szokásokat, a történeteket és a történelmet, a dalt, a zenét és a táncot. Mindezeknek a
Weiszmüller úr minden reggel ott áll üzletének ajtajában az Ágoston téren. Frissen borotválkozva, kifogástalan a vasalt nadrág és az ing. A téren van egy régi templom, hosszú árnyékot vet az
Talán húsz lehettem, amikor Szvjatoszlav Richter Pécsett koncertet adott a Liszt-teremben. Ott voltam. Nem volt olyan szerencsém, hogy megérinthessem, mint a képen Kocsis Zoltán teszi, harminchárom évesen, mégis velem egyidősen.
Elmúlt már 2010, halványulnak a kulturális főváros emlékei, éppígy a mosolygós portré a város egyik, szégyenfoltnak számító telkének házfalán. Bogányi karmester Finnországból érkezett akkor a helyi filharmonikusok élére és a
Nem teljes, csak amolyan „szűkített”, csak azok számára, akik egykor gyakran együtt voltak. Voltunk. Mikor is? Leírni is nehéz. 1967 és 1970 között… Igen, több mint 40 éve gyakran voltunk
Csáó, büdös csicska geci! – ordít egy fiatalember Pécs belvárosában, a turisták által leginkább látogatott Király utcában. Igaz, még csak reggel 9 körül az idő, talán ha egy féltucat külföldi
Nem, nem az apostolok. Másik János és Cseh Tamás. Na, ez sem tegnap volt. A helyszín szintén az álmos vidéki város. A 70-es évek szűk levegője. Igen, hiába nem az