Raguza Vecchia
Minden bizonnyal az egyik legfényesebb pontja Földünknek, életünknek. Távol s közel lenni a csodás városhoz, hiszen látótávolságban van, helyi busz is megy, kishajó is megy. Nem lehet állandóan ölelni, a
Tanac
Minden bizonnyal az egyik legfényesebb pontja Földünknek, életünknek. Távol s közel lenni a csodás városhoz, hiszen látótávolságban van, helyi busz is megy, kishajó is megy. Nem lehet állandóan ölelni, a
Egyszer ezt is meg kellett írni. 1988 júliusában a pécsi KISZÖV Néptáncegyüttessel a 30 éves műsorra készültünk. Csak egy-másfél éve voltam az együttes tagja, de jól éreztem magam, még ha
Kívül ott a világ, a jól ismert, ezerszer bejárt/berepült. Az otthonos útvonalak, helyek, sőt maga az otthon. Egy lépésre, egy szárnybillentésre ott van és mégis lehetetlen. A sima és hideg
Hideg, néha már viharos szél fúj a Michigan-tó partján, jégtáblák úsznak a partközeli vizeken, újra itt vagyunk. Az éjjel is érezni lehetett a vihart, az Airbus-t is meg-megbillentette a szél
Nemsokára hazaérünk. Tudjuk az utat, a meredek lejtőnél fordul majd jobbra, a három fánál, szemben a fogadóval, ami előtt a tűz ég. A tűz körül emberek, a reccsenő, pattogó fát
A kő az úton, amely éjszakánként sír. Csak emlékezetből idézve, nem betűhíven. Ott, azon az úton, abban a japán középkorban, szörnyű dolog történt: ártatlanokat, asszonyt és gyermeket ölt egy bandita.
Fel sem fogható, milyen parányiak vagyunk. Iszonyatos méretek, iszonyatos távolságok. Nem létezik hasonlat, ez elgondolkodtató. Mekkora egy porszem a Földhöz képest? Élünk egy porszem felszínén. Az Univerzum szinte üres. Ugyanakkor
Új kell, a régi nem jó. Már megírtam, hogy ez nem igaz. A régi lehet jó, és lehet rossz. Ez a hatalmas vágy az újra, arra, ami még nem volt,
A hagyománytól vagyunk mások, mint a többiek. A hagyományba beleértem a nyelvet, a dialektusokat, a szokásokat, a történeteket és a történelmet, a dalt, a zenét és a táncot. Mindezeknek a