Négy kis asztal, az októberi, késő délutáni napfényben. Bentről kiszűrődik az orgonaszó, a hívek éneke. Mi, a régi emberek, tudjuk a szót, tudjuk az igét, a szertartást. Mi lesz a templomokkal utánunk?
Az AI is tudja szót, de nem tudja az igét. Leírja a szertartást, de nincs jelen, hűvösen távolságot tart. Nem érez, nem éli át, nem ölel át. Nem tudja, hogy tudja.
Aki régi ember, tudja, hogy vigaszra szükség van. Minden emberi tudás nemsokára egy program által hozzáférhető lesz. És honnan lesz a vigasz, a vigasztalás?
Mindig a tudás, a világosság mellett érveltem. Szabad-e megtudnunk mindent?
Agapé, késő délutáni napfényben.