Mindegy, hogy az alap az MI-től ered, az ötlet saját. Világunk kampóira felakasztva lógunk, megcsonkítva, egy tömegben, színes magányban. Rettenetes ez a mozdulatlan, esemény utáni csend. Térben vagyunk, körüljárhatók vagyunk, közelebbről is szemügyre vehetők vagyunk. Mészárosok áldozatai vagyunk. Miért engedtük?
Ez az MI még mi vagyunk. Most még barát, digitális múzsa, ötletgazda, brainstormer; a kezünk alá dolgozik. Mondják, vigyázzunk: eljön az idő, amikor majd helyettünk lép életünk sakktábláján, helyettünk mondja meg, mi a jó nekünk, s magunknak csak annyi jut, mint a sakktábla bábuinak.
Most még játékba hív minket. A hentes kampói előtt bús, lila szamár bólogat a virtuális térben: itt is van, meg nincs is. A vonalkód, az okostelefon, a kiterjesztett valóság játéka nem feledteti, hogy Füles talán a következő áldozat. Fél a szamár – mondja a művész, kezében az ájfonnal – hogy ott lesz ő is a kampón.
Az MI sík álmait kibontottuk a térbe, színeket adtunk a vágóhíd utáni állomásnak.
Vajon olvas-e még valaki Micimackót manapság?
(Imagine: The butcher’s dream. Szauder Dávid installációja a 2. LOKART Fesztiválon, Pécs, 2023)