A lépcsőn lemenni, úgy, ahogy még előttünk senki.
Hová vezet ez a lépcső? Tudjuk, a föld alá (underground). A művészet a megrendeléssel véget ér. Inkább az élet, mint a megélhetés.
Törjük szét az imádott női test formáit, kontúrjait. Minden, ami lágy, hajlított, íves, domború, most kemény, szikár egyenesekkel, ívekkel szakaszokra tördelve lép elénk. A női forma, mint absztrakció. A világ absztrakt mértanra redukálva. A huszadik század elejéről jön ez az üzenet, a film és a fotó még alig, számítógépes grafika majd úgy száz év múlva. Szenzációs pillanat: a gondolat tárgyiasul, a mozgás pillanatképekbe merevedve jelenik meg a vásznon. Ilyen idő csak egyszer van.
A sötét háttér a világ labirintusa, óriási lépcsőházunk sötétsége. Mozdulataink barna fából faragottak, mégis beragyog minket a fény.
Megérkeztünk, itt vagyunk, és a következő mozdulat már a szerelemé.
(2007)