Tizenkét öregasszony. Nagyszombat délutánján, az utcán. Azzal a nehézkes, billegő járással, fájós lábbal. A körmenet élén két templomi zászló és a kereszt. Jönnek fölfelé, a meredélyen.
Körülöttük ragyog a tavasz. Két tízévesforma kislány piros szabadidőruhában megáll a biciklijével. Mountain Bikes. Nézik az öregeket, próbálják felfogni, ami számukra talán már felfoghatatlan.
Jön egy furgon, oldalán „Eddy” felirattal. Nem hajt az öregek közé, bár azok így, kicsiny csoportként is elfoglalják az úttestet és ezért nem tud továbbmenni. Láthatóan zavarban van, hogy mit is tegyen. Menet az úton: temetés vagy lakodalom?
A szembeszomszéd csak áll, magában elemzi a jelenetet. Piros szabadidőruhák, Eddy furgonja, öregek az úton, kereszt és zászlók. Hát igen, itt a Húsvét. Aztán elindul, összetekeri a hosszabbítót, ami a fűnyíráshoz kellett.
A mi falunkban már nincs sok keresztény. Közülük tizenkettő most itt megy, harangzúgásban. Nem látják a bicikliket, autót, szomszédot: máshol vannak, nagy ünnep előestéjén. Amit látnak, majd lassan eltávozik velük a faluból.
Az utca vége még meredekebb, mint az eleje, igazi kálvária. Megáll a templomos csapat, aztán jelt sem adva, szót sem szólva megfordul. Vissza a templomba, a menedékbe.
Tizenkét öregasszony, igen, éppen tizenkettő.
(2005)