A két legnépesebb Baranya megyei horvát népcsoport, a sokácok és bosnyákok elődei jelenlegi lakhelyükre, a korábbi háborús események következtében kifosztott és elnéptelenedett, magyarok által lakott településekre tömegesen, ferences papok vezetésével, több hullámban érkeztek Kelet-Szlavóniából és Bosznia középső és északi részéből a 17. század második felében, valamint a 18. század elején.
A horvátországi szakirodalom a Duna, Dráva és magyar országhatár övezte térségben, vagyis a Drávaszögben élő sokácokat két csoportba sorolja, Duna és Dráva menti sokácokra. Ahogyan az lnevezésekből is kikövetkeztethető, a Duna mentiek a Duna közelében lévő településeken lakó sokácok, a Dráva mentiek pedig a Dráva folyó melletti településeken élők. A Duna menti sokácokhoz tartoznak az alábbi horvátországi települések Dályok (Duboševica), Darázs (Draž), Hercegmárok (Gajić) és Izsép (Topolje), a Dráva mentihez pedig Petárda (Baranjsko Petrovo Selo), Baranyavár (Branjin Vrh), Benge (Šumarina), Lőcs (Luč) és Torjánc (Torjanci). Ez utóbbi csoporthoz tartoznak történeti, viseleti és nyelvjárási sajátosságaik alapján a Magyarországhoz tartozó baranyai részben lévő (egykori) sokác települések: Alsószentmárton (Semartin), Kásád (Kašad) és Beremend (Breme).
(Barics Ernő)