A bosnyákok katolikus horvát népcsoportja legnagyobb számban a török uralom után telepedett le Baranyában, mintegy háromszáz évvel ezelőtt. Nagyobb csoportjaikat ferences barátok vezették. Az éhezés, háború és kilátástalanság elől menekülőket az itteni világi és egyházi földbirtokosok szívesen fogadták, mert kellett, aki a földet megműveli és életet hoz az elnéptelenedett falvakba. Egy darabig még Pécs városában is sokan laktak, aztán a 18. században lassan beolvadtak a városlakó magyarságba. Kiváló kertészek és borosgazdák, vásárjáró emberek; dalaikban és zenéjükben ott a melankólia és a virtus, táncaikban a kör, a kóló ereje. Pécs környéki falvaikban egyre fogyatkozó számban a mai napig megtartották nyelvüket és népművészetüket.
Ez a könyv az utolsó órában kívánja megörökíteni mindazt a szépséget és értékes hagyományt, amit az elődök a népviseletekkel ránk hagytak.