VEČERNJE MOLITVE
Pojdem spati, Boga zvati,
A Mariju milovati.
Jer Marija Božja mati,
Koja sina porodila,
U krilu ga položila,
U nebesa uzdignula,
Nebesa se otvorila,
Svi anđeli poklekali,
Isusu se poklonili.
Tada Isus njima reče:
„O, anđeli, braćo draga,
Vi ne dajte suncu zaći,
Jer je teško Boga naći.”
Pitlić piva, zora puca,
Anđeli se domisliše,
Svetu crkvu sagradiše,
Na kamenu, na mramoru,
Na studenom, na ledenom.
Ondi Isus misu reče,
Mandalina sviće žegla,
Sveti Petar odgovaro,
A Marija misu služi.
Kad je prošla sveta misa,
Isus majki pregovara:
„O, Marijo, mila majko,
Je li kak’a moja misa?“
„O, Isuse, sine dragi,
Kako ovaj svit nastao,
Take mise nije bilo,
Kano tvoja sveta misa.“
Đavlu silu salomiše,
I kršćane otkupiše,
Svim dušama na spasenje,
Amen.
Ja legnem u ložnicu,
Kano Isus u grob svoj,
Ako umrem i preminem,
Primi duh moj.
Ak’ ostanem i osvanem,
Hvala tebi na životu.
Križem legnem, križem stajem,
Križ me čuva do pol noći,
A anđeli od pol noći,
A Marija do svita,
Sam Bog do vika.
Amen.
BOG
Sveta Petka rajski stol,
Na njemu je sveti Bog.
Svete oči ponizio,
Svete suze poronio,
Sveto lice pomokrio,
Svete ruke položio,
Svete noge pokrižio,
K njemu dođe Petar, Pavo.
„Oj, Isuse, nam je žao,
Što si oči ponizio,
Svete suze poronio,
Sveto lice pomokrio,
Svete ruke položio,
Svete noge pokrižio.“
„Ako vam je tako žao,
Vi idite na onaj svit,
Pa tražite taku dušu,
Koja bi to izmolila,
Tri put na ležuć,
Tri put ustajuć,
Udilio bi vam lip dan,
I na smrti lip dar.“
Kazivačica: Rozalija Lajpam (Pečuh)
Zabilježio: Nikola Tordinac (1885)
ESTI IMÁDSÁGOK
Megyek hálni, Istent hívni
És Máriával ölelkezni.
Mert Mária Isten anyja,
Aki fiat szült világra,
Az ölében nevelgette,
Az egekbe fölemelte,
Megnyíltak mind fönt az egek,
Az angyalok letérdeltek,
Jézusnak ők meghajoltak.
Jézus akkor mondá nekik:
„Ej, angyalok, testvéreim,
Nem lehet Napnak lemenni,
Mert nehéz Istenre lelni.”
Kakas szólal, hajnal hasad.
Az angyalok kigondolják,
Szent templomuk felépítik,
Kősziklára, a márványra,
A hidegre, jéghidegre.
Akkor Jézus misét monda,
Magdolna a gyertyát gyújtja,
Szent Péter a választ mondja,
Mária a misét szolgálja.
A misének mikor vége,
Jézus anyjához így szóla:
„Ej, Mária, édesanyám,
Milyen volt hát az én misém?”
„Ej, Jézusom, drága fiam,
Világ teremtése óta,
Ilyen mise még sosem volt,
Mint amilyen a tiéd volt.”
Gonosz erejét megtöri,
A keresztényt mind megváltja,
Minden lélek üdvösségre,
Amen.
Lefekszem az ágyamba,
Ahogy Jézus sírjába,
Ha meghalok és elmúlok,
Fogadd lelkemet.
Ha maradok s felvirradok,
Köszönöm az életet.
A kereszttel fekszek s kelek,
Kereszt őriz meg éjfélig,
Éjféltől az angyalok,
Szűz Mária hajnalig,
Maga Isten örökké.
Ámen.
ISTEN
Nagypénteken égi asztal,
Szent Úristen rajta áll.
Szent szemei szomorúak,
Szent könnyei lehullanak,
Szent arca mind verítékben,
Szent kezei leeresztve,
Szent lábai mind keresztbe,
Hozzá jön most Péter, Pál.
„Ej, Jézusunk, nagyon bánjuk,
Hogy szemeid szomorúak,
Hogy könnyeid lehullanak,
Hogy arcod mind verítékben,
Hogy kezeid leeresztve,
Hogy lábaid mind keresztbe.”
„Ha ezeket ti bánjátok,
Menjetek el a világba,
Keressetek olyan lelket,
Aki ezt elimádkozza,
Ha lefekszik, háromszor,
Mikor felkel, háromszor,
Adok nektek majd szép napot,
Halál után ajándékot.”
Adatközlő: Lajpam Rozália (Pécs)
Lejegyezte: Nikola Tordinac (1885)