Könnyed dalok

ČIČA PAJA

Boršočanin stari čiča Paja
viče: Ljudi, sriće nema kraja!
Za krajcaru novo vino daju –
priselit se moram u mijanu!
Tamo nema ženinog čantranja,
nego samo igranja, pivanja.

Jaga Mujić Baćič (1921), Bikić
Sakupio: Živko Mandić

ČIŽMAREVE ĆERI

Franka, Anka, Marica i Klara
zvale se ćeri dobrog čižmara.
Mučio se apo njev u radu,
a majka njim kupovala pomadu.
Sve su ćele poć za advokata,
zanatlije odbijale s vrata.
Ostale su zato api na vratu
pa mu sade pomažu u radu.
Zapamtite, naše udavače:
Dobar i kruv kad nema pogače.

Mićo Ištoković (1933), Kukinj
Sakupio: Živko Mandić

KAD ČOBANI FANCAGOM PROLAZU

Kad čobani Fancagom prolazu
sve divojke na sokak izlazu.
Jaoj, Bože, sve se prominilo,
ništa nije ko što j’ kadgod bilo.
Sad čobani Fancagom ne idu,
niko neće gledat starog didu.
Riči to su Lukoša Stipana,
fancaškoga staroga čobana.

Marko Jarmacki (1907), Fancaga
Sakupio: Živko Mandić

ERČINSKI BEĆARI

Sastali se erčinski bećari,
pa nijedan za njivu na mari.
Povazdan su u Staroj mijani,
ritko trizni, a često pijani.
Stani, svirče, kuća ti se valja!
Nek se valja, uzidat je valja.
Sviraj, svirče, bogara ti tvoga,
nemoj žali buđelara moga.
Evo prva nek ti bude banka,
pa mi sviraj do biloga danka.

Joso Golić (1905), Erčin
Sakupio: Živko Mandić

KOD ŠOKACA LIPŠA I JE TRAVA

Nije šala, već istina prava:
kod Šokaca lipša i je trava.
Od Pečuva pa do ravnog Srema
od Šokaca pametniji nema.
Ko što nema žita brez korova,
tako ima i kod nas ludova.
Kozarski se Tuno privario,
na vašaru jalovku kupio.
Lotarkuša Mara kod oltara,
piva staru o Jaši bećaru.
Svakom kaže šaroški Andrija,
da ga noćom očepija vina.
Baba Liza iz sela Birjana
povazdance sidi kod dućana.
Jozo Gabrin iz sela Belvara,
ribe vata iz selskog bunara.
U Olasu opet čudo pravo,
Ivan Toškin dunje isprodavo –
došla zima, puno jida ima.
Katoljkinja Anka svakog danka
vino pije, ni briga ju nije.
Minjorodac Mika nevolja velika,
na ćošku pribiva, svakom dosađiva.
Već godina pet Pavo se ne šiša,
pa ga zovu vršendski smutiša.
Maraški Andriško u plivari spava,
od rakije tavna mu je glava,
pa ga Jaga ne pušće do praga.
Jogunasta baba Titošanka,
po imenu Tomaškova Anka,
vazdan samo bile skute nosi
i prid crkvom milostinju prosi.
Maročanac ognja načinio
kad u štali lulu je pušio.
Iz Lančuga Manda oće Jozu, kanda,
al on uteko; traži drugog, seko.
U Moaču tuču otimaču
koja momce primami i vara,
još i meštra na blud nagovara.
Vada je svakaki’ domaja,
med njima je i Matesin Paja,
bajagi je bolesan opako,
pa se liči svaki dan ovako:
pije dvi-tri boce crnog vina,
tog najboljeg medecina.

Ivo Pavković (1893) i Andro Žužić (1905), Mohač
Sakupio: Živko Mandić

NISAM RIBA

Nisam riba da ja pijem vode,
ajde, pobro, sa mnom u po’ode.
Da idemo do kuma Matije,
on imade vina i rakije.

Nek je čaša svakomu u ruci,
a ti, gazda, novo vino vuci!
Časti goste dok zora ne svane,
dok ti veći ardov ne osa’ne!

Ako noge sasvim nas ne nosu,
dragačama kući da nas vozu.
Ded sad, gazda, tovje goste služi,
da te kogod od nas ne naruži.

Ded napuni, gazda, čaše svima,
da pijemo tvojeg dobrog vina!
Dobrostivi, gazda, uvik budi,
a sad opet vinom nas ponudi!

Pavo Prevoz (1917), Vršenda
Sakupio: Živko Mandić

SENANDRIJSKE DEVOJKE

Senandrijske devojke nosidu šešire,
a mati jim na pijacu prodaje krumpire.
Levo, desno, mlado besno,
a ti momci Ostrigonci kucaju se s novci,
kucaju se s novci, kucaju se s novci, ej!

Margita Hrnčarović (1912), Senandrija
Sakupio: Živko Mandić

JA SAM CURA BUDŽAČKA

Ja sam cura budžačka,
suknja mi je dugačka,
želila bi da je malo kraća,
al mi ne du moja braća,
na da ni mati ni apko,
pa me žali u sokaku svatko.
Bože dragi još četjeri
ar pet godin do udaje;
gorku žalost to sercu pridaje.

Ladislav Matušek (1915), Sempal
Sakupio: Živko Mandić

PODERO SAM TURA

Aoj, aoj, podero sam tura
kad sam bježo od bisni pandura.

Diž se, ženo, u mejanu odi
pa me trudnog ti kući sprovodi!
Nuz put kupi i dvolitraš jedan
da kod kuće ja ne budem žedan.

Andro Brigovac (1914), Siget
Sakupio: Živko Mandić

TRI PENGOVA

Subota je, u selo se mora,
triba meni poštenog odmora.
Moja ženo, tri pengova daj mi,
ako nemaš, iđi pa uzajmi.
Znaš da mora tri pengova biti
jer ja krećem u mijanu piti.
Neću dugo, sam’ do zore rane;
prid kapijom čekaj mene, lane.

Stipan Kubatov (1914), Đurić
Sakupio: Živko Mandić

GLAS SE ČUJE

Glas se čuje iz Moača,
ajoj, baćo, iz našeg varoša!
Nije svadba, a nije ni berba,
ajoj, baćo, u našem varošu!
Već je ženska tezmanija,
ajoj, baćo, u našem varošu!
Di Ilkača Ivu vara,
ajoj, baćo, u našem varošu!
Nema u njoj ni srama ni stida,
ajoj, baćo, u našem varošu!
Pa još piva da se jidi Iva,
ajoj, baćo, u našem varošu!
„U goluba koliko je perja,
toliko sam imala švalera.“
To se zbilo, to se dogodilo,
ajoj, baćo, u našem varošu!

Joka Ivanac (1894), Mohač
Sakupio: Živko Mandić

PAJA BÁTYA

A borsodi öreg Paja bátya,
mindenkinek a jó hírt kiáltja.
Egy krajcárért új bort lehet venni,
muszáj lesz a kocsmába költözni!
Amott nincsen asszonyi kántálás,
Csak a nóta és csak a táncolás.

Muitz Ágnes (1921), Bácsbokod
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó

A CSIZMADIA LÁNYAI

Franka, Anka, Marica és Klára,
ennyi épp a csizmadia lánya.
Míg az apát a munkája gyötri,
anyjuk nekik pomádét megy venni.
Férjhez menni ügyvédhez kívánnak,
iparosok zárt ajtókat látnak.
Megmaradtak apjuk nyakán ők mind,
mindegyik lány az apjának segít.
Mint hajadon, erre jól figyeljél,
ha nincs torta, jó lesz majd a kenyér.

Istókovics Mihály (1933), Kökény
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó

HA PÁSZTOROK SZENTISTVÁNON ÁTMENTEK

Ha pásztorok Szentistvánon átmentek,
a leányok az utcára kimentek.
Jaj, Istenem, minden megváltozott,
nem olyan már semmi, mint régen volt.
Ma pásztorok Szentistvánon nem mennek,
a leányok öregeket nem néznek.
Elmondta most ezt a Lukos Sztipán,
Szentistvánon ki az öreg csobán.

Jarmacki Márk (1907), Bajaszentistván
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó

AZ ERCSI BETYÁROK

Összejöttek az ercsi betyárok,
nem érdekli őket mező, árok.
Régi kocsma az ő helyük megint,
nem józanok, inkább részegek mind.
Megállj, zenész, elmegy így a házam!
Nem baj, ha megy, építesz majd újat.
Húzzad, zenész, a jó istenedet,
ne sajnáld te az én erszényemet.
Itt a bankó, ez az első adag,
aztán húzzad, míg a hajnal hasad.

Gólics József (1905), Ercsi
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó

A SOKACNÁL A PÁZSIT IS SZEBB

Nem tréfa ez, hanem csak az igaz:
még a pázsit is szebb, hogyha sokac.
Indulsz Pécsről, jön majd a Szerémség,
aki sokac, nála az eszesség.
Ahogy nincsen gyom nélkül gabona,
nálunk is van olyan bolond fajta.
A kozári Tuno is tévedett,
a vásáron meddő jószágot vett.
Az oltárnál a lothárdi Mára,
régi szeretőről fakad éppen dalra.
Tudni lehet sarlósi Andrásról,
éjjel bizony nagyon nyomja a bor.
Liza anyó Birján falujából,
egész nap csak a boltunknál trónol.
Jozo Gabrin Belvárd falujából,
halat fogna a falusi kútból.
Olaszban is megint egy nagy csoda,
Ivan Toskin dunyháit eladta –
jött a hideg, vele a sok méreg.
A kátolyi Anka is naponta
jó bort iszik, gonddal nem törődik.
Monyoródi Mika egy nagy balga,
utcasarkon lakik, mindenki unalma.
Szakállát a Pávó öt éve nem vágja,
versendi nép zavarosnak hívja.
Marázai Andris a pitvarban alszik,
pálinkától sötét az ő feje,
Jaga ezért nem is engedi be.
Töttösi egy önfejű anyóka,
neve szerint a Tomaskov Anka,
mindig csak a fehér szoknyát hordja,
templom előtt alamizsnát várna.
Egy mároki jó nagy tüzet csinált,
amikor az istállóban pipált.
A lánycsóki Manda a Jozot akarja,
de ő iszkol; nővér, mást keressél.
Mohácson meg egy szívrablót ütnek,
ki fiúkat csalogat és megcsal,
a parázna, tanítót is bírja.
Otthona a Sziget mindenkinek,
mindenki közt ott van Matesz Paja,
beteg bizony, de úgy bolond módra,
éppen ezért minden nap így gyógyul:
jó vörösbor, két-három üveggel,
betegségre ez a legjobb gyógyszer.

Pávkovics János (1893) és Zsuzsics András (1905), Mohács
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó

NEM VAGYOK HAL

Nem vagyok hal, nem kell vizet inni,
jer, barátom, menjünk látogatni.
Induljunk el Matija komához,
nála meg a borhoz, pálinkához.

Mindnek legyen pohár a kezében,
te meg, gazda, új bort hozzál szépen!
Láss vendégül, míg hajnal nem hasad,
míg a nagyobb hordó mind kiapad!

Ha már lábunk nem tud tovább vinni,
kedvesünkhöz haza fognak vinni.
Gyerünk, gazda, kínáld vendégedet,
meg ne szidjon senkise tégedet.

Poharunkat, gazda, te jól töltsd meg,
jó borodat tüstént kóstoljuk meg!
Legyél hozzánk mindig jó szándékkal,
kínálj minket borral, sok pohárral!

Prevoz Pál (1917), Versend
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó

SZENTENDREI LEÁNYOK

Szentendrei leány mind a kalapját hordja,
az anyjuk meg a piacon a krumplit árulja.
Balra, jobbra, álmos fajta,
esztergomi legények meg pénzzel kopogtatnak,
pénzzel kopogtatnak, pénzzel kopogtatnak, ej!

Hrncsarovics Margit (1912), Szentendre
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó

BUZSÁKI LÁNY VAGYOK ÉN

Buzsáki lány vagyok én,
hosszú szoknyát hordok én,
jó lenne, ha lenne rövid,
fivéreim nem engedik,
se az anyám, se az apám,
sajnálnak is mind az utcán.
Én Istenem, kell még négy év,
vagy talán öt, férjhez menni;
szívem keserűséggel van teli.

Matusek László (1915), Somogyszentpál
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó

GATYÁM SZAKÍTOTTAM

Ajaj, ajaj, gatyám szakítottam
Bősz pandúrtól, mikor elfutottam.

Kelj föl, asszony, gyere a kocsmához,
Elfáradtam, vigyél a házunkhoz!
Vegyél tüstént két litert a borból,
Nem akarok szomjas lenni otthon.

Brigovácz András (1914), Szigetvár
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó

HÁROM PENGŐ

Szombat van már, muszáj elindulni,
a faluban tisztes nyugtot lelni.
Feleségem, három pengőt adjál,
hogyha nincsen, menj, és kölcsön hozzál.
Három pengő, muszáj ennek lenni,
most indulok a kocsmába inni.
Nem maradok, csak míg jön a reggel,
Kapunk előtt várjál szeretettel.

Kubatov István (1914), Bácsszentgyörgy
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó

HANG HALLATSZIK

Hang hallatszik most Mohácsról,
ajaj, bátya, a mi városunkból!
Nem menyegző, nem is szüret-idő,
ajaj, bátya, a mi városunkban!
Asszonynépnek civódása,
ajaj, bátya, a mi városunkban!
Hol az Ilka az Ivót megcsalja,
ajaj, bátya, a mi városunkban!
Nem tudja, mi szégyen és gyalázat,
ajaj, bátya, a mi városunkban!
S még énekel, Ivó bánatára,
ajaj, bátya, a mi városunkban!
„A galambnak, mint tolla amennyi,
volt szeretőm nekem bizony ennyi.”
Megtörtént ez, bizony így történt,
ajaj, bátya, a mi városunkban!

Ivanácz József (1894), Mohács
Gyűjtötte: Mándity Zsivkó