KESERVESEK
‘z este a Gyimesbe’ jártam
A bánattal találkoztam
Oly szerződést kötött vélem
Hogy el nem hagy, amíg élek
Idegenek, jövevények
Hagyjátok, hogy én es éljek
Ha köztetek nem élhetek
Jaj, de bajos az életem
Jaj, *** aki hova való
Én sem vagyok ide való
Mer’ én oda való vagyok
Ahol az a csillag ragyog
Olyan bánat a szívemen
Kétrét hajlott az egeken
Ha még egyet hajlott volna
Szívem kettészakadt volna
S mikor a bút osztották volt
Nelem a legtöbb jutott volt
Vigyen el lelkem a halál
S mikor jókedviben talál
Bánat, bánat, de nehéz vagy
Be rég, hogy a szívemen vagy
A szívemre kővárt raktál
Örökre megszomorítál
S mondd meg bú, merre menjek el
Hogy tőled maradjak én el
Akármerre menjek lakni
Mindenütt búval kell élni
Utca, utca, bánat utca
Bánatkőből van kirakva
Azt az én babám rakatta
Hogy én sírva járjak rajta
Elmegyek a földbe lakni
Hogy ne taszigáljon senki
Olyan házat csináltatok
Ablakot rá nem vágatok
Se ajtaja, se ablaka
Se aki bekopogtatna
TÁNCOKHOZ
Gyere, babám, add ide a jobb kezed
Mer’ én téged sokszor felkerestelek
Sokat jártam, sok esőbe’ sok sárba’
Sokat jártam, régi babám, utánad
S még az úton lefelé sem mehetek
Mind azt mondják, hogy szeretőt keresek
Nem kell nékem, van már nékem egy csalfa
Homlokára göndörödik a haja
Esik eső, nagy sár van a kapuba’
Lopott lónak ott meglátszik a nyoma
Gyere babám, te seperd fel a nyomát
Így es, úgy es reádköltöm az árát
Este későn nyílik a piros rózsa
Bárcsak eddig se szerettelek volna
Jobb lett volna az én árva fejemnek
Hagytam volna békét a szerelemnek
Újkorában repedjen meg a csizmám
Ha én többet járok a lányok után
Eddig is csak azért jártam utána
Csalogatott a két szeme sugára
Én Istenem add nekem
Be igazán szeretem
Mer’ ha nékem nem adod
Felakasztom magamat
Három kupa kendermag
S milyen ügyes legény vagy
Olyan ügyes legény vagy
Sógoromnak jó volnál
Bemegyek a Regátba
Felülök a vonatra
Egyet ütök a földre
Kettőt feleségemre
Legyen asszony belőle
Elejtem az ostorom
S kilyukadt a bocskorom
Olyat ütök a földre
Hármat feleségemre
Legyen asszony belőle
Olyat ütök a földre
Százat feleségemre
Legyen asszony belőle
Udvaromon van két vályú
Abból iszik háromszáz juh
Én vagyok a vízmerője
Barna kislány szeretője
Udvaromon van két csürke
Egyik kakas, a más ’érce
Gyere nálunk, babám, less be
Jó vacsora lesz belőle
Édesanyám adjon Isten jó estét
Hazahoztam ezt a barna menyecskét
Hazajöttem, nem búra
Hidegségtől vagyok megszabadulva
’z este a Gyimesbe’ jártam
Bolondgombát vacsoráztam
Úgy megbolondultam tőle
Megszerettem, aki főzte
Megszerettem, el is vettem
Milyen boldogul is éltem
Sokszor mondtam én azóta
Nem is volt az bolondgomba
Zerkula János (1984)