A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült.
Leírni a leírhatatlant. Elmondani, ami nem elmondható, csak közelítés, körülírás, érzés, élmény, látomás, megérzés, hangulat, értelmezés, asszociáció. Hit.
Sokszor voltunk úton. Tudjuk, mi az, este megérkezni. A két angyal mi vagyunk. Mi vagyunk az Úr fáradt küldöttei, a feladattal, a pusztítás parancsával. De ez a holnap dolga.
Ma még Lót, a várakozó, a kiválasztott. Ma még a bűnös város megtapasztalása, mintegy testközelből érezni, milyen, amikor te vagy a célpont, a kiszemelt áldozat. Érezni a gonosz forró sötétségét. Aztán megmentettnek lenni, akit óvnak, védenek és lehajthatjuk álomra fáradt fejünket. Mert az angyalok mi vagyunk.
A másnap napvilága, amikor meg kell történni az eleve elrendeltnek. Ama tüzek visszfényei lelkünkben, ahol el kell égnie a gonosznak. Mert mi vagyunk Szodoma népe, de mi vagyunk Lót is, aki megmenekült.
Már távol a várostól, távol a tegnaptól. Úton vagyunk ismét, emberek, angyalok.
Add Uram, hogy hazaérjünk.
(2019)